Eleven kastély Erdővidéken

Élő kastély 1680-2016 címmel négynapos szakmai konferenciát szerveztek Olaszteleken, Erdővidék reprezentatív műemléképületében, a négycsillagos Daniel-kastélyszállóban. Restaurátorok, egyetemi tanárok, művészettörténészek, történelmi grafikus és szakíró, illetve belsőépítészek tartottak szakmai előadásokat.

Rácz Lilla tulajdonos, a Daniel Kastély Egyesület elnöke arról beszélt a látogatóknak, hogy miért tartják fontosnak összekötni a múltat a jelennel. „Egy évig futott egy eseménysorozat Élő kastély címmel, ami egyrészt annak a még vásárláskor megfogalmazódott szándéknak a továbbvitele, hogy igenis, turisztikai célra akarjuk használni az épületet, viszont továbbra is a kultúrának, illetve a műemlékvédelmi szakmának is helyet adunk. Ezeket a feladatokat felvállalva szeretnénk működtetni a kastélyt párhuzamosan a turisztikai rendeltetéssel. Az elmúlt évben nagyon sokszínű események zajlottak a kastélyban, kovácstalálkozótól alkotótáborokig, történelmi kiállítástól elméleti falfreskó rekonstrukcióig. Nemrég fogalmazódott meg a konkrét cél, hogy mit is szeretnénk elérni ezzel a műemlékkel. Feltettük a kérdést, hogy mitől lesz élő egy 350 éves műemlék épület és mitől lesz élő 350 év múlva is.

 

 

 

Az elmúlt hat év alatt az fogalmazódott meg bennem, hogy egyrészt nagyon fontos szakmai szempontból is megismerni, felfedezni, bemutatni a műemlékek által őrzött emlékeket, viszont ugyanolyan fontos ezeknek nemcsak a szakmában való tartása, hanem a jövővel való kapcsolódási pontoknak a kialakítása is, hogy az elkövetkezendő generációk, vagy éppen a laikusok is maguknak érezzék. Turisztikai próbálkozásainkban is nagy hangsúlyt fektetünk erre, igyekszünk átadni azokat az információkat a kastély történelméből, amelyeket az itteni kutatások során sikerült felhalmozni. A falképek elméleti rekonstrukciójára tett kísérletünk, és a készülő kiadvány azon hitünk szüleménye, hogy egy kastély értékeinek a továbbörökítéséhez egyaránt fontos élvezni a szakma és a nagyközönség érdeklődését, szeretetét” – fogalmazott Rácz Lilla. 

A többnyire szakmabeliekből összeverbuválódott társaságot Fehér János művészettörténész vezette végig az épület körül, majd kalauzolta az épület belsejében, és részletesen beszélt a Daniel-kastély történetéről, illetve a Daniel családról.

 

 

A Daniel család Vargyason is rendelkezik egy elég reprezentatív rezidenciával és már a 15. században Vargyasi előnévvel szerepeltek, tehát elvileg ott már lehettek birtokaik. Az olaszteleki birtoklásuk kicsit későbbi, már a 16. század végén némi birtokrészt megszereznek Olaszteleken, majd a 17. század elején, 1620-30-as években körvonalazódik egy rezidencia kiépítése. A székelyföldi eseményeket tekintve Daniel Mihály egy igen fontos személye a történetnek, életét háromszéki főkirálybíróként fejezte be, illetve egy időben Bethlen Gábornak az udvarmesteri tisztjét is betöltötte. A fiai közül Ferenc megörökölte a vargyasi birtokrészt és udvarházat, Jánosnak pedig Olaszteleken építettek ki egy nemesi udvarházat 1640-ben. Daniel János tudatosan készült pályájára, ő az első, aki megjárta a külföldi egyetemeket és tudatosan készítették fel a diplomáciai szerepvállalásra. Ugyan Bethlen Gábor már nem, de a Rákóczi fejedelmek profitálhattak ebből a megszerzett tudásból. Meglehetősen igénybe vett diplomatája lett a fejedelemségeknek, főleg a Nyugat-európai udvarokba küldték nagy előszeretettel, mindenféle megbízatással.

 

 

Amit manapság láthatunk az olaszteleki birtokon, csak töredéke az egykori rezidenciának, hiszen hatalmas terület artozott a birtokhoz. A 17. század folyamán már három udvarház is létezett a nagy területen, ezek közül az egyik a Daniel-kastélyként ismert főépület, a másik az úgynevezett Bethlen-kastély, illetve az udvarban még állott egy reprezentatív, faragványokkal és árkádos tornáccal díszített udvarházacska, amely 1802-ben összeomlott és nem építették újjá.

Daniel János fiai toldották meg és bővítették ki az olaszteleki kastélyt, pontosabban Mihály fia építette ki az épület emeleti részét 1668-1680 között, és a kornak megfelelő ízlésű kőfaragványokkal díszítette. Daniel Mihály feleséget az ismerősen csengő Haller családból választott magának, és valószínűleg a feleség hozománya fedezte az építkezéseknek a nagyobb költségeit. Ezért nem véletlen, hogy a férj neve mellett mindenhol feltűnnek Haller Judit (H.I.) iniciáléi is. Az épülettel 1680-ban készültek el és akkorra valószínűleg elkészültek az emeleti terem falfreskói is, amelyet az utóbbi hat évben tártak fel és egyedi kultúrtörténeti érték egész Székelyföldön. 
 

Az egykori kapubejáró fölé került az egyik legfontosabb elem, ami megmaradt a 15. század második felét jellemző, késő reneszánsznak is nevezett időszakból: egy nagyon szépen faragott kőcímer, amin a Daniel család címere jelenik meg (egy halmon álló, nyilazott nyakú hattyú), illetve a DEUS PROVIDEBIT (Isten gondoskodik) felirat, a család jelmondata. Tudni kell, hogy a vargyasi családot unitáriusként ismerik, de az olaszteleki ág református volt, illetve volt egy katolikus is.

A címernek hányatott sorsa volt, a negyvenes években levették az épületről, átkerült a szomszédos Vargyasra, onnan Székelykeresztúrra. A helyére cementből formáztak meg egy eléggé furcsa hattyút, aztán a nyolcvanas évek elején, amikor Vargyason helyreállították a Daniel-kastélyt, ami párttevékenységeknek adott helyet, visszahozták a címereket Keresztúrról és az 1980-as évek végén Olasztelekre is visszakerült. A címer restaurálás során két oszlopot rekonstruáltak, mert az eredeti eltűnt. A címer kifejezi azt az igényt is, hogy Daniel Mihály és felesége milyen reprezentációs célzatú gondolkodást is tudtak magukénak abban a korban.

 

 

A kastélyszállóban nyolc szoba áll a vendégek rendelkezésére, ahol nemzetiségtől függetlenül „kiskanállal adagolják a történelmet”. „Mindegyik szobához tartozik egy kis történet a kastély történelméből, például van Kocsibehajtó szoba, ahol egykoron, hűvös éjszakákon a tűznél kocsisok melegedhettek” – mondta a tulajdonos. Sajnos a kastély berendezéséből semmi nem maradt fenn, sem eredetiben, sem pedig dokumentáció formájában. Többféle ötlet érkezett mindenhonnan, hogy milyen legyen a berendezés, és végül Damokos Csaba belsőépítésznek a javaslatára indultak el azon az úton, hogy legyen régi és autentikus, de ne legyen múzeum belőle. „Lakható tereket akartunk, ami hangulatában megtartja, amit még őriz az épület. Azáltal lett régi és autentikus a belső berendezés, hogy az épületből szerkezeti okokból elég sok fát kellett kiváltani, például a teljes födémet kicseréltük, és ezeket az évszázados cserefa deszkákat és faelemeket hasznosítottuk újra. Ezekből készültek az ágyak, asztalok elemei”.

 

A kastély legnagyobb látványossága az emeleti, egykoron összefüggő teremben lévő freskók sokasága, amelyeket Gyöngyössy János történeti grafikus rekonstruált. Az emeleti terem egykoron egy hatalmas reprezentációs helyiség volt, amit időközben átalakítottak.
 

Fehér János művészettörténész a freskók kapcsán elmondta, hogy a feltárások idején kiderült, hogy az egész termet freskók borították, a család történetéből több jelenetet festettek meg, amelyet széles virágdíszekkel szegélyeztek. A freskók nagyon töredékesen jöttek elő, alig lehetett beazonosítani, hogy mit ábrázolhatnak. Többéves munka után sikerült restaurálni, illetve értelmezni. „Sokat álldogáltam a képek előtt, aztán kialakult az az elméletem, amit az elején sejteni lehetett, hogy ez is a családi reprezentációval kapcsolatos dolog lehet, ugyanis a családi eseményeket festették meg. Egyfajta családi krónika, képes album, ahol azokat a momentumokat emelték ki, amelyek a család felemelkedését is lehetővé tették. Laikusoknak azt szoktuk mondani, hogy ez itt a 17. századi Facebooknak a megfelelője” – mondta a szakember, aki lépésről lépésre bemutatta a falképeket, kijelentve azt is, hogy sok helyen még nem teljes a kép, tehát szabad a gazda, lehet „találgatni”.

A többnapos rendezvényen számos szakmai előadást tartottak, régizene koncertekre, könyvbemutatóra és képkiállításra is sor került.

A szövegközi fotókon: 1. Fehér János és Gyöngyössy János 2. Gyöngyössy János rajza a kastélyről – egy 1669-re emlékeztető rekonstrukciós rajz 3. Rácz Lilla tulajdonos előadás közben a konferencián 4. Freskó-rekonstrukciós rajza – Gyöngyössy János munkája.