Csobotfalvi betlehemesek

A közigazgatásilag Csíkszeredához tartozó település igen erőteljesen őrzi falusias jellegét és hagyományait. A betlehemes csoport több háznál is eljátssza, bemutatja a kis Jézus születésének történetét, oly módon, abban a formában, ahogyan azt szüleik, nagyszüleik, dédszüleik is gyakorolták a régi időkben.

A csobotfalvi betlehemest Faragó József gyűjtötte 1941-ben. Hasonló szövegváltozatai éltek a szomszédos csíki falvakban is, amelyek igen erősen magukon viselték a helyi Szűzanya-kultusz elemeit, hiszen közel volt a csíksomlyói kegytemplom, s feltételezhető, hogy az ott működő ferences szerzetesek is „besegítettek” egy-egy létrejövő változat „népiesítésénél”. A betlehemezést az 1950-es évektől betiltották ugyan, de látens formában azért fennmaradt, ha nem is gyakorolták folyamatosan, a helyiek tudták, ismerték a szöveget és a különböző szerepeket.

Antal Imre rajztanárként került vissza Csíkszeredába, majdnem azonnal házat vásárolt Csobotfalván, és angol szakos feleségével együtt úgy illeszkedett be a közösségbe, hogy annak egyik meghatározó egyéniségévé vált. Hamarosan megtanultak muzsikálni, és másokkal együtt minden alkalmat megragadtak, hogy közösségi szintű megmozdulásokat hozzanak létre.

Kétségtelen, hogy múlt évezred utolsó évtizede még egy utolsó kegyelmi időszak volt néprajzi szempontból, a „huszonnegyedik vagy huszonötödik óra”, amikor még fellelhetők voltak azok az idős emberek, akik valaha gyakorolták a régi szokásokat. Ilyen hagyomány volt a betlehemezés is.
 

Az Antal-házaspár 1997-ben „saját betlehemessel” kezdett Csobotfalván, azzal kérezkedtek be házakhoz, ismerős családokhoz, de az öregek figyelmeztették, hogy az igazi nem ilyen volt. Nagy türelemmel rögzítették az idősebb helyiek által közreadott szövegeket, s csodák csodája, amikor Kakas Zoltán néprajzkutató elővette a Faragó József által rögzített változatot, az teljes egészében megegyezett az 1997-1998-as években rekonstruálttal. 

A hagyomány mai őrzői – akik külföldről, egyetemekről érkeznek haza az ünnepekre – nem elégednek meg azzal, hogy a helyben lakó baráti családokat látogatják meg ilyenkor ezzel a születéstörténettel, hanem immár tizedik éve a moldvai csángó közösség néhány falujába is ellátogatnak. A moldvai csángó testvérek sajátjuknak érzik az arhaikus magyar nyelven elhangzó szövegeket, énekeket, azokat könnyedén értik, és nagy-nagy áhítattal hallgatják, mintha valóban a szent család szállott volna le közéjük a karácsonyi ünnepkör alkalmával.

A címképen Csibi János és felesége karácsony első napján –  Veres Nándor/ MTI felvétele.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport