A jól ápoltság, a fittség, a változatos étrend nemcsak egészségesebb színben tűntet föl, s mutatja a külvilágnak, mennyire törődünk testi-mentális harmóniánkkal, hanem jó közérzetet biztosít, növeli önbecsülésünket, s naná, hogy trendibb.
Korunk embere már attól sem ódzkodik, ha ezért fogyóznia kell, géndoppingolja magát, vagy százezreket fizet plasztikai sebészeknek. A műkörmökről és tetkókról most ne is beszéljünk. Mindeközben mérgezzük magunkat a divatos étrendkiegészítőkkel, ajzószerekkel, cukor- meg kalóriamentes nassolni valókkal, s órákig lájkoljuk a közösségi oldalakat, nyomkodjuk az érintőképernyős kütyüket, csúcsra járatjuk a testi élvezeteket, vágyaink, ösztöneink szolgahű kiszolgálói lettünk. Mert, hisz megérdemeljük.Kivörösödött szemmel bámuljuk a képernyőt, netán végigbulizzuk az éjszakát, a délelőttöt meg átalusszuk. És csodálkozunk, hogy aznap nem vagyunk jók semmire…
.jpg)
Néhány éve anyaországi kirándulók lepték meg István bát gyergyói tornácos házánál. Barátomnak köszönhetően sokukban rögzült az elhangzott párbeszéd.
Íme:
Talán megmosolyogjuk a bácsi egyszerűségét, ugyanakkor az általa mondottak életbölcsessége nem igényel kommentárt.
Hála a sokféle modern betegségnek, a nyugati jólét szertefoszló illúziójának, mintha elindult volna egy jótékony fordulat egészségünk újbóli felértékelődése, megbecsülése felé. Mintha kezdenénk visszatalálni az Isten által teremtett szép világ egyszerűségéhez, tisztaságához. Nyilván ezt is meglovagolja a biznisz – lásd a patikák pontgyűjtő kártyáit, a csodaszerekkel házaló homeopátiás ügynököket, a bulvárlapok életvezetési, egészségügyi tanácsait, stb. –, de a városias életvitelben mindenképpen üde színfolt a sok sétáló, bicikliző, természetbarát embertárs látványa.
Amikor egyéb beszédtémánk már nincs, csak:„hogy szolgál az egészséged, mitől fogytál, vagy nem fogytál”, amikor naponta többször is mérlegre állunk,s már a vegetáriánus étrend is hízlal, amikor az egészségmániától egyre boldogtalanabbak leszünk – hiszen kényelmünket sem adnánk fel –, akkor már diéta-mazochistákká, a fitnesz-kultusz őrültjeivé válunk.
A betegségtől való félelmünkben megkergülve, folyton magunk körül forgunk, s az évtizedek alatt összekuporgatott nyugdíjat valóban a patikákra fogjuk költeni. Deszka-hassal, ráncfelvarrott zombikként depresszió fog környékezni, önmagunk árnyékaivá süllyedünk, ráadásul a Teremtő Isten akaratával is szembemegyünk.
Ha a lelkünket (nem a pszüchét, vagy a szellemet…) nem kúráljuk, testünk is belerokkan.
De a betegség sokmindenre meg is taníthat.
Terápiás eszköz lsten kezében, mely az igazi javunkat szolgálja. Szemléletváltásra késztet: mit vittünk túlzásba, mit hanyagoltunk el. Sőt az egészséghez vezető út állomása is lehet. Nem érdemes sem gyógyszerektől, sem újdonsült tudományos praktikáktól várni a földi élet örök elixírjét. Csak Attól, aki megadhatja. Őt istenítsük, senki mást.
www.peterpater.com
Sebestyén Péter