Az egyik szentmisén, egy 4-5 éves gyermek végig hisztizett. Néztem az anyukát, aki angyali türelemmel viselte a gyermek hangulatának változásait, az azzal járó dühkitöréseket jelző hangeffektusokat. Jólnevelten mosolyogtam, de lelkem mélyén sajnáltam a gyermeket! Sajnáltam, mert, bár sok mindent ajándékoznak neki a szülei, de az életvezetéshez egyik legfontosabb készséget, az önuralmat úgy tűnik, hogy nem tanítják gyermeküknek.
Gondok, bajok, zavaró körülmények mindig is voltak, lesznek körülöttünk és bennünk, ezért gyermekeinket meg kell tanítani terhelés alatti üzemmódban is működni. Optimális feltételek mellett biztos, hogy könnyebb a feladatainkat ellátni, de nehézségek, gondok mellett, sőt ellenszélben is haladnunk kell a magunk által kijelölt úton, mert másképp a gonosz lélek játékszereivé vállunk.
Gondolkodjunk el, hogy az étkezésben, a beszédben, a mindennapi élet különféle helyzeteiben ki parancsol nekünk, ki mozgatja nyelvünket, kezünket, lábunkat, ki irányítja gondolatainkat, döntéseinket? Akaratommal én döntöm el, hogy mikor, mit és mennyit eszem, és ezt csak a tudatosan vállalt böjt által tudom megtanulni! De ugyanúgy böjtöltethetem a nyelvemet is azáltal, hogy nem beszélek, vagy azáltal, hogy bizonyos indulatszavakat nem ejtek ki!
Eleinte furcsa lesz, de ha elindulsz ezen az úton akaraterődet edzve, rájössz, hogy jó otthon lenni saját testedben, uralkodni mindazokon a készségeken, miket a jó Isten nekünk ajándékozott.
Egy jó szülő a gyermekének megmagyarázza, hogy az iskolában, templomban, vagy akár, ha látogatóba megyünk, akkor nyugodtan kinézünk a fejünkből, figyelünk. Igen, az emberek hozzánk szólnak és mi figyelünk, mert ezáltal okosabbak, ügyesebbek leszünk, szépen viselkedünk, hogy ne legyünk mások terhére, mert azt amit te elvársz másoktól, azt kell te is nyújtsd másiknak!
Több ezer gyermeknek magyaráztuk ezt el, és azt látom, hogy a gyermekek megértik, s lassan felnőve, így hasznos tagjai lesznek a társadalomnak.
Nagyböjt van, egyszerű kis lépésekkel induljunk el az önnevelés útján, tanuljunk meg viselkedni, parancsolni önmagunknak, hogy egy boldog társadalomban mi is boldogok lehessünk.
Csaba testvér