Mezei Józsefet (1823-1882) méltatlanul feledte el az utókor. Életének egy hosszabb szakaszában – a biztos kenyérkereset végett – elismert egyházi festővé vált, római katolikus templomok számára készített oltárképeket a szatmári egyházmegyében, de ugyanakkor görög katolikus és görögkeleti egyházközségeknek is dolgozott – sok helyen megfordult hányatott élete során: részt vett a szabadságharcban, Petőfi, Orbán Balázs barátságát élvezte.
A szépirodalmi munkásságot is felmutató festőművész alapfoglalkozása szerint mérnök volt. A képzőművészet terén – edesapja korai halála miatt – csak magánszorgalomból fejleszthette magát, majd élete delén, amikor látása megromlott, a kor ízléséhez illő, meglepően színvonalas költeményeket is írt.
A Csíkszeredában élő Nagy Gyöngyvér, amikor kutatni kezdte ükanyja testvérének életpályáját, nem hagyta annyiban a dolgot, s a családi legendáriumból, sőt a kulturális köztudatból is kieső elődről minden fellelhető dokumentumot összegyűjtött, ennek eredménye lett a Muhi Sándor képzőművész-művészettörténésszel közösen összeállított kötet.
Pallas-Akadémia Könyvkiadó Csíkszereda, 2015. Kismonográfia.
A dokumentációs anyagot összegyűjtötte: Nagy Gyöngyvér
Az anekdota szerint Pistike is vitatkozik osztálytársával, melyiküknek születtek régebben ősei. Barátja megjegyzi: „az én őseim már Szent István korában éltek”. Mire Pistike: „Az én őseim akkorra már rég kihaltak”…
Nagy Gyöngyvér nem ilyen ’ki volt itt hamarább’-féle dacból vágott neki Mezei József festő életútját kutatni. Bár kétségtelen, amikor felfedezni vélte benne ükanyjának testvérét, eggyel több indoka lett elszántságának, s a rokoni szálak még kiváncsibbá tették a méltatlanul elfelejtett festőművész életpályája iránt.
A szerző „gyanúját” egy 1870-es kiadású verseskötet keltette fel, ami családi örökségként porosodott a házi könyvtár könyvespolcán, amelybe ükanyjának Mezei Máriának a költő-testvér egy kedves sort dedikált. De túl a dedikáción, a versekben többször szerepelt a festészet, mint múzsa. Nagy Gyöngyvér, a Csíki Székely Múzeum munkatársa ettől kezdve Mezei József festő után kezdett „nyomozni”. 2014 után aztán felgyorsultak az események. A kölönféle kutatások – a szatmári katolikus templomok oltárképei, a Mezei Józsefhez intézett Orbán Balázs dedikálás megtalálása a Székelyföld képekben című kötetben, Petőfi Sándorral közös szabadságharci emlékek, a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye stb. – folytán lassan összeállt a mozaikkép.
és Francisca Anna Maria Serena neveket kapta a keresztségben
– a felvétel 1860 táján készülhetett (Molnár Attila gyűjtéséből)
A késői leszármazottnak e kismonográfia létrejöttében Muhi Sándor szatmárnémeti műkritikus volt segítségére. Együttműködésükből ügyes, olvasmányos, képekkel, jegyzetekkel illusztrált, praktikusan szerkesztett, ízléses kiadvány kerekedett, mely nem annyira a képzőművészek szakmai ikúját hivatott növelni, inkább a művészetet kedvelő, értő nagyközönségnek szól. Azokat célozza meg, akiknek történelmünk nagyjainak „hétköznapjai” is fontosak. Ihletforrásként, de erőt adó útmutatóként is.
Megkapó a könyvben a festő Mezei József ambíciója, alázata és munkabírása. Amikor élete delén, szembetegsége miatt félbeszakad művészi pályája, költőként folytatja. S úgy sem lebecsülendő az életmű. Költőként is szerethető és figyelemre méltó.
Köszönet a könyv szerzőjének, hogy felcsigázta az olvasó kíváncsiságát, sőt sikerült megkedveltetni azt, akit bemutat. Köszönet a kutatásokért, a hiánypótló adatokért, a levéltárosi precíz munkáért, a sok utánajárásért és adatellenőrzésért. Talán az is a Gondviselés műve, hogy Nagy Gyöngyvér édesanyja kislányként ott ülhetett (mindannyian láttuk azon a megsárgult képen, szerk.megj.) a magyar katona ölében, amikor újra magyar világ lett.