Az elismerés egy szoborból, pénzjutalomból és oklevélből áll.
A díjakat november 16-án adták át Budapesten.
A Szervátiusz Alapítványt Szervátiusz Tibor Kossuth díjas szobrászművész alapította, szintén szobrász édesapja: Szervátiusz Jenő (1903-1983) születésének 100. évfordulóján 2003-ban. Egyúttal létrehozta a Szervátiusz Jenő-díjat is, azzal a céllal, hogy ráirányítsa a figyelmet a Kárpát-medencében születő magyar művészetre, magyar művészekre.
Lehet azért, mert nem vagyunk, nem voltunk hozzászoktatva?
És most mégis erre kényszerít ez a kivételes pillanat. Köszöntenem kell egy asszonyt, aki szívem szerint való, és egy alapítványt, amely jó döntést hozott. Köszöntenem kell egy asszonyt, akiben a feladat, a szándék és tett megtalálta egymást, és már csak a mások figyelme kellett hozzá. És tudom mit jelent a tette, mert évekig omladozott az, ami javítani való lett volna, évekig várt építésre, amit építeni kellett volna!
És kell tudnotok, Hadnagy Jolán, a Farkaslaki Tamási Áron Egyesület elnöke kellően bátor ahhoz, hogy kierőszakolja vélt igazát, s valóra váltsa a megálmodott álmát.
Viszont ki kell hangsúlyoznom azt is, hogy a Szervátiusz Alapítvány döntése – illesse dicséret érte – csak betetőzte azt a ritka összefogást, ami a szobor elkészítése, s Tamási Áron emléke körül megvalósult.
Nagy pillanat volt ez még egy nemzet életében is. Az Oltárkő, amely ott virrasztott az én szülőfalum, Kápolnás felett, édes öccsét, az Úr asztalát ostyatartónak odaadta Farkaslakának, hogy a két öreg tölgy árnyékában Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor lelket öntsön belé, s életre keljen egy újabb Oltárként a Székely Biblia. És Ábel palástja alatt Tamási szelleme kísért azóta is. Ott van Jégtörő Mátyás, az Énekes madár Magdója, A halálra táncoltatott lány, s persze maga Ábel is, aki megjárta Amerikát is , csak azért ,hogy hirdethesse:”azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne.
S ha most , az öröm pillanatában azt mondom, hogy sok asszony munkája is kellett hozzá, nem mondok valótlant, csak az igazat árnyalom.
2010-ben az egyesület újjászerveződött, s lett elnökasszonya Hadnagy Jolán egy négygyermekes édesanya, óvónő, művelődésszervező. Hogy mi minden valósult meg azóta , nem sorolom, fent van a honlapon…
Őt idézem, Hadnagy Jolánt: „Bár szeretnénk, ám nemigen tudjuk megváltani a világot. De tesszük, amit egyszerű falusi emberként tehetünk, amit, parancsként ránk bízott Tamási Áron: ” És rátok bízom az itt maradó kincseket: a virágot csókoló madarat, a szántó-vető embert s a Küküllőbe hullott három csillagot. És ezeknek mélyén az erdélyi szépséget, a magyar jóságot és a történelem erejét” És őrizzük azt.”
Végezetül: hálás szívvel köszönök meg minden figyelmet. Olyan, mint az Isten mosolya, ha ti ránk mosolyogtok. És hogyha ti ránk mosolyogtok az olyan, mintha Magyarország mosolyogna ránk, és Erdély pedig a föld igazi közepe lenne. Mert ideje van a mosolynak is, a dicséretnek és a szeretetnek, még a mi életünkben is.
Szervátiusz Jenőről, a névadóról
Kincses Kolozsvárt született még a „boldog békeidőkben”, a hosszú 20. század hajnalán. Felmenői között nemesek, szász iparosok éppúgy megtalálhatók, mint háromszéki gazdálkodók.
A középkori Kolozsvári testvérek után Erdély első jelentős szobrásza. Igen ifjan kitanul ugyan néhány mesterséget, a kovács- és a bútorkészítő-szakmát, ám 1925-ben már Párizsban tanulja a szobrászatot. Ekkor mindössze 22 éves. Két év múlva beiratkozik a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolára, ahol szobrász szakon szerez diplomát. Ily módon leírható, hogy „eredeti” foglalkozása szerint is szobrász.
A kisebbségi sors legnagyobb megpróbáltatásaiban és megaláztatásaiban is mindvégig hű maradt magyarságához, s ebben a szellemben nevelte fiát is. Egy hátizsákkal, benne a vésői, s fiával számtalanszor végiggyalogolta Erdély falvait, s így mélyen megismerte népe életét, szellemi kincseit, örökségét. Ezek az élmények határozták meg művészetének alakulását.
Trianon után Erdélyben kibontakozó szellemi irányzatok közül elsősorban a transzszilvanizmushoz, az autonóm hagyományok őrzését és gyarapítását hivatásának tekintő Erdélyi Helikon értelmiségi csoportosulásához fűzték szoros szálak. Mint tudjuk, a Kós Károly, Bánffy Miklós, Kemény János vezetésével működő mozgalom 1929-ben hozta létre Barabás Miklós Céh néven „az erdélyi képzőművészek szabad munkaközösségét”. Ennek lett tagja Szervátiusz Jenő is, s a Céh által rendezett kiállításokon gyakorta állított ki. 1933 és 1936 között kísérletet tett Szolnay Sándor festőművésszel arra, hogy pótolja a megszűnt kolozsvári magyar művészképzést. Magániskolát nyitottak a Minerva Nyomda emeleti traktusán. „E kor művészeinek erdélyisége világfigyelő tető volt, nem szemhatár szűkítő provincializmus” – írja róluk egy tanulmányban Lisztóczky László művelődéstörténész.
– a fotó Sümegi György gyűjteményéből való
Életének eme utolsó szakasza igen eredményes volt, közben elkészíthette a pápai Jókai-emlékművet, a soproni Cantata Profanát, s a budapesti Bartók Intézet felkérésére is faragott egy Cantatát.
Egyébként igen termékeny szobrász volt, több mint ezer szobrot készített, s ezek túlnyomó többsége magánszemélyeknél található szerte a világon.
Posztumusz Magyar Örökség díjat kapott 2003-ban. Emlékét Budapest X. kerületében a róla elnevezett általános iskola is őrzi.
a Farkasréti Temetőben
– fia, Szervátiusz Tibor munkája
Források: www.szervatiusz.hu, www.artportal.hu, Wikipédia, Banner Zoltán monográfiája.
Élő Székelyföld Munkacsoport