A világpolitikai helyzetről beszélt Nógrádi György

Székelyudvarhelyen a Tomcsa Sándor Színház nagytermében, teltház előtt tartott előadást a jeles biztonságpolitikai szakértő.

Először járt ugyan e városban, de közvetlen modorával, humorával, látszólagos lazaságával gyorsan kapcsolatot teremtett a közönséggel, hiszen jobbára értő és érdeklődő emberekkel volt tele a nézőtér, akik tudatos médiafogyasztókként követik és próbálják értelmezni a világ eseményeit.

A professzor sokat segített az egy órás előadással és utána a mintegy másfél órás párbeszéd során, amely alatt a feltett kérdésekre igyekezett rövid, frappáns, de azért kielégítő válaszokkal szolgálni. 

Ez a találkozás az interaktivitás jóvoltából sokkal többet ért bármelyik televíziós vitaműsornál vagy kerekasztalnál, mert nem csak két-három nézőpontból, hanem sokkal több oldalról közelíthették meg a jelenlevők az igen bonyolult közelmúltat és a jelent.

A következőkben megpróbáljuk pár lejegyzet alapgondolat és magnetofonra rögzített részletek segítségével rekonstruálni a Nógrádi által felvázolt helyzetképet.

Szabadság, testvériség, egyenlőség – és halál

Nyilvánvaló, hogy a múlt csütürtökön, a francia nemzeti ünnepen történt merénylet volt a kiindulási téma, hiszen a tragédia hatása még igen eleven az emberekben. Nógrádi György véleménye szerint Franciaország sajátos helyzetben van. Az egykori kiterjedt gyarmatbirtodalomból évtizedek óta igen erős és jelentős a bevándorlás. Az országban valóságos gettók, városrészek, de helyenként egész régiók vannak, ahol igen jelentős a bevándorlók, ujabban pedig a migránsok jelenléte. Több országból érkeznek, de túlnyomórészt muszlimok, akik az adott környezet kultúráját és gazdaságát teljesen megváltoztatják.

A franciák hozzáállása az Európai Unió hozzáállása miatt ilyen, hiszen nem létezik egy normálisan kidolgozott koncepció a mostanság kialakult helyzet kezelésére. Az tény, hogy a futball EB idején vagy például a cannes-i filmesztiválon nem történt merénylet, de ez tulajdonképpen csak a szerencsés véletlennek köszönhető.

Mivel a schengeni övezet ma képtelen megvédeni önmagát, képtelen lezárni a határait, az abból fakad, hogy a mintegy ötezer technokrata, aki Brüsszelnek dolgozva magasabb juttatásban részesül, mint például a Visegrádi Országok miniszterei, sokkal fontosabbnak tartja egyéni boldogulását és a betöltött poziciót, mint a tényleges felelősségvállalást.

Létezik egy „komolyabb” és egy „lazább” koncepció az EU-n belül. Az angolszászok és a németek másképp gondolkodnak és viszonyulnak a témához, s talán ennek köszönhető, hogy Nagy-Britanniában, a skandináv államokban vagy Németországban nem történnek annyira súlyos terrorcselekmények, bár csak idő kérdése minden. A helyzet súlyosabb, mint gondolnánk, hiszen például Svédországban is bőven találni olyan településeket, városrészeket, ahol ellenőrizhetetlen közállapotok vannak, ahol gyakorlatilag a befogadottak szabják meg a törvényeket. Csak a tavalyi évben mintegy 1,3 vagy inkább 1,8 millió ember érkezett Európába, akikről a hatóságok gyakorta nem tudnak semmit. Szírek, afgánok vagy eritreaiak? Nem tudni azt sem, hogy egyik vagy másik országban mennyi bevándorló szívódott fel és él papírok nélkül, illetve esetenként 2-3 hamis identitással. Szóval…

A határokat védeni kell

Egy évvel ezelőtt Európa egy része felhördült attól, hogy a magyarok kerítést építettek, de hamarosan több állam is követendőnek tartotta a magyar példát. Más megoldás nem nagyon létezik. A menekültek befogadását pedig minimálisra kell csökkenteni, hiszen a problémákat a konfliktusos helyzetek közelében, nem attól sokezer kilométernyire lehet megoldani tíz országhatáron túl, egy másfajta kultúrában. Ily módon csak exportálni lehet a problémákat.

Az Iszlám Állam egyébként mindenütt jelen – mondotta Nógrádi György -, de ellene világszinten még nem történt meg az egységes fellépés, pedig jól érzékelhető, hogy kalifátust szeretne létrehozni a Spanyolország és az Indonézia közötti térben. Az iszlám állam pr-ja kiváló, és több mint valószínű, hogy azt fehér, angolszász és protestáns emberek dolgozták ki és alakítják ma is igen magas fizetések ellenében.

Kelet-Közép-Európa felértékelődik

A brexit után, ha Nagy-Britannia kilép az EU-ból – márpedig ki fog lépni, hiszen az új miniszterelnök-asszony, Theresa May ezt a procedúrát végig fogja vinni -,  a Visegrádi Országok vehetik át a britek szerepét. Az EU nem igazán tényező, nem nagyhatalom a világban, de akkor, ha a mi térségünket továbbra is szegény rokonként kezeli, az esélyei – velünk együtt – még inkább beszűkülnek.

Theresa May azt mondotta, hogy legfőbb célja Nagy-Britannia egységének megőrzése, a menekültek és a vendégmunkások beáramlásának pedig véget kíván vetni. Ily módon Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Magyarország, esetleg a hozzájuk ötödikként társuló Románia pótolhatná a brit kilépéssel járó veszteséget, és ebben az esetbentőkének, jelentős infrastruktúrának és innovációnak kell(ene) ide koncentrálódnia.

Hallatlanul izgalmas időszakban élünk, amikor a mi szerepünk felértékelődni látszik. Ezt a helyzetet most felismerte a magyar külpolitika. Az irány jó. Csak éppen az eredmények nem látszanak még ebben a pillanatban.

Kína, Egyesült Államok, Oroszország

Európából aztán kilépett az előadó a világpolitikai szintre. Kifejtette, hogy egyetemes szinten egy igazi nagyhatalom létezik a geopolitikában, az Amerikai Egyesült Államok, amelyet kissé megtépázott ugyan a folyamatos helytállás kényszere, de igyekszik ma is betölteni ezt a helyet. Pár évig az előnye még biztosított, bár a mostani elnökválasztási kampányban nem látni azt az embert, aki képes lenne úgy vezetni ezt a szuperhatalmat, ahogyan illendő és méltó lenne. Sem Donald Trump, sem Hillary Clinton tetteiből és egyéniségéből nem sugárzik annyi erő és intelligencia, amennyi szükséges ahhoz, hogy bár olyan szinten, mint Ronald Reagan tette egykor, hogy kiváló szakemberekkel körülvéve, biztonságosan vezesse és a felszínen tartsa a jenkik hajóját.

Kína kivár, de poziciója egyre erősebb- Hat-tíz éven belül utoléri gazdasági potenciáljával az AEÁ-t. Hogy aztán expanziós politikájával milyen irányt választ, az még titok. Feltételezhető, hogy kijáratot keres majd az Indiai-óceánra és erősíti jelenlétét a Csendes-óceán térségében. Kína egyébként Vlagyivosztokra is, mint ősi kínai területre tekint.

Oroszország Gorbacsov és Jelcin után, a Szovjetúnió felbomlását követően elveszítette szuperhatalmi státuszát. Gazdasági ereje, nyersanyagtartalékai azonban lehetőséget nyújthat számára a fejlődéshez. 

Az biztos, hogy a 21. században a geopolitka meghatározó helye a Csendes-óceán térsége lehet.

A törökországi puccs után

Furcsának tartja Nógrádi, hogy ennyire erőtlen és amatőr módon szervezett akció volt. A modern kori Törökországban korábban három alkalommal történt katonai puccs (1960, 1971, 1980), amelyek sikeresek voltak. Három alkalommal avatkozott be a hadsereg a szekularizált társadalom alakításába. Nyilvánvaló, hogy egyik alkalommal sem volt vértelen egy-egy ilyen radikális átmenet, de mindenképp új irányt adott az országnak.

A 2002 óta hivatalban levő Recep Tayyip Erdogan mérsékelt politikusként kezdte, sokáig úgy látszott, hogy ki akarja vezetni az országot a gazdasági és politikai káoszból. Az eredmények meg is látszottak, de 2011 után többször is korlátozta a szabadságjogokat.

Nem tudni pontosan, hogy kik és miért szervezték ezt a puccskísérletet, amely mintegy 200 halálos áldozatot és 1500 sebesültet követelt, de ugyanakkor katonatisztek, bírák, rendőrök ezreinek az eltávolítására is ürügyet adott. Mi van akkor, ha Erdogan hatalma megszilárdítására használta ezt a diverziót? Ez is kérdés, amelyre ma még nem tudjuk a választ.