A községi monográfia, a Korondi Sokadalom is csak szerényen egy mondatban említi a falu jeles szülöttjét. Igaz, a mai napig keveset tudunk róla, bár sok székelyföldi elesettnek volt pártfogója a trianoni döntést követő nehéz időkben. Korondon született 1897-ben, édesapja Balázs György, édesanyja Lőrincz Anna. Székelyudvarhelyen a katolikus főgimnáziumban érettségizett. 1916-ban bevonult a 82-esekhez, másfél évet volt olasz fogságban. 1923-ban befejezte jogi tanulmányait Budapesten. A főiskolai évek alatt és utána is aktívan részt vesz a trianoni békeszerződés miatt szülőföldjükről elüldözött, menekülésre késztetett tanulni vágyó fiatalok felkarolásában.
Egyik vezetője, és főszónoka, a Székely Egyetemi Hallgatók Egyesülete (SZEFHE) mozgalomnak, amely az otthontalan székely fiatalokból verbuválódott össze, az összetartozás-tudat és a szülőföld szeretet ápolására, a jogosnak tartott határ-revízió hangoztatásával, az igazságtalannak mondott békeszerződés ismeretében, a jövőbe vetett hit reményében. Az egyesület vezetői temérdek programmal, személyes odafigyeléssel, részben anyagi támogatás megszervezésével álltak a sokféle problémával küszködő fiatalok mellé. Budapesten, 1925-ben a Liszt Ferenc téren létrehozták a Székely Kultúrházat, amelyet később Székely háznak hívtak és elsősorban a népi díszítőművészet tárgyait mutatták be. Az ott készített hímzések és faragványok az együttes munka során a baráti kapcsolatok alakulásában játszottak szerepet. A Székely Ház helyet adott az irodalmi rendezvényeknek, amelyre korábban a Szentkirály utcai Tanítók Házának nagytermét vették igénybe.
Budapest V., Liszt Ferenc tér 4. – a Friedmann-házban kapott helyet a SZEFHE
Nem véletlen, hogy ő szónokol 1928-ban a „Kelet” című szobor leleplezésénél, az összesereglett Budapestre menekült székelyeknek, ahol reménykedve tekintenek a leleplezésre váró alkotásra. Az ősi magyar erőt megtestesítő Csaba vezér a megtorlás pillanatát várva felszabadítja a levetkőztetett és kopjafához láncolt, bilincsekbe vert, Erdélyt jelképező – kezében az országrész címerét görcsös reménységgel szorító – alakot. 1936-ban elkíséri földijét, a korondi Lőrincz Márton birkózót a berlini olimpiára, a nagybácsi anyagilag is támogatta a sportolót. A kormányzó 1939-ben a budapesti központi királyi járásbírósághoz nevezi ki bírává.
Balázs Dániel aktív szerepet vállalt a tekintélyes Hargitaváralja jelképes szellemi Székely Község megszervezésében, vezetésében, a két világháború között. Majd a bécsi döntés után, mikor a történelem teremtette meg újra a nemzet egységét, a Hargitaváralja gazdasági programja támogatást nyújtott a Székelyföldnek. Székely háziipari termékeket exportáltak nyugati országokba, főleg Svájcba. Korondi kerámiát, kovásznai posztót. Keresett cikkek voltak. Az 1940-es évek elején a magyar hatóságok be akarták tiltani a korondi sósvíz használatát, a községi elöljáróság azonban megkérte a Budapesten élő dr. Balázs Dániel törvénybírót, hogy keresse ki a levéltárból a korondi sósvíz használatára vonatkozó régi engedélyeket. Balázs Dániel az Országos Levéltárban olyan oklevélre akadt, amelyben a korondiak kérésére Mária Terézia engedélyezte a sósvíz használatát a helybeli lakosságnak. Rendszeresen rendeztek székely esteket és bálokat a fővárosban és vidéken, a Hargitaváralja jelképes székely község szervezésében. A kitűnően sikerült előadásokat, bálokat megfelelő gondossággal állították össze a vezetők és a község lelkes háziasszonyai. Ezek szervezésében a Korondról elszármazott atyafinak nagy szerepe volt.
A sors fintora, hogy 1945 után a nép nevében szerveződő új hatalomnak nem volt szüksége a budapesti székelyek egyesületeire, egyáltalán a párt által nehezen ellenőrizhető civil képződményekre. Belügyminiszteri rendelettel 1946. július 4-én feloszlatták Hargitaváralja jelképes Székely Községet, sok más egyesülettel egyetemben. A belügyminiszter, nem más, mint a székelyudvarhelyi származású Rajk László, aki a magyar népi demokrácia nevében döntött így. A SZEFHE-vel kapcsolatos dokumentumokat a határ-revízióra vonatkozó kijelentései miatt, az irredenta eszmék terjesztése miatt szigorúan titkos anyagként kezelték, sok esetben megsemmisítették. A székely ügy pártfogói ellen a kommunista elvtársak eljárást indítottak, sok esetben börtönbe csukták.
Balázs Dániel1984-ben hunyt el, földi maradványai egy budapesti temetőben nyugszanak.