A gyermektelen Nyugat

Készült egy felmérés, amelyből kiderül, hogy Nyugat-Európában, a felelős beosztású politikusok körében igen gyenge a gyermekáldás. Mi az, hogy gyenge? Nincsen. Nulla.

Feltételezhető, hogy a politikusi karrier annyira megterheli az egyént, hogy nem jut idő másra. A szabadidő is tulajdonképpen felkészülés a további kihívásokra. Csakhogy az ilyen szintű közszereplő egyúttal példa a közember számára. Minta. Illetve követhető és követendő szimbólumként kellene szolgáljon azok számára, akik az általa képviselt és vezetett, olykor megszemélyesített államban élnek.

A Pesti Srácok kilenc miniszterelnöki, államelnöki funkciót, illetve ahhoz hasonló szerepet is betöltő nyugat-európai csúcsvezetőt vett górcsó alá: Emmanuel Macron (Franciaország frissen megválasztott elnöke), Theresa May (Nagy-Britannia leköszönő miniszterelnöke), Nicola Surgeon (Skócia miniszterelnöke), Paolo Gentiloni (Olaszország miniszterelnöke), Angela Merkel (Németország kancellárja), Xavier Bettel (Luxemburg miniszterelnöke), Stefan Löfven (Svédország miniszterelnöke), Mark Rutte (Hollandia miniszterelnöke), Jean-Claude Juncker (Európai-Bizottság elnöke). Ezek a személyek nem rendelkeznek gyermekkel. Egy-két vezetőről tudni, hogy próbálkozott ugyan gyermekvállalással, csak éppen „nem jött össze”.

Ugyanekkor összeállt egy másik lista is. Tíz kelet-közép-európai vezetőnek összesen húsz gyermeke van. Ennek a klubnak oszlopos tagja Orbán Viktor magyar miniszterelnök, aki közismerten nagycsalád-párti – öt gyermeke van az Orbán-családnak. Az itteni vezetők eleget tesznek reprodukciós kötelezettségeiknek.

Úgy tűnik, hogy Nyugat-Európában azt tartják a felső vezetők (is), hogy gyermeket nem csinálni, hanem venni kell. Ezzel magyarázható a menekült-ajnározás? Nemzőképes hordák árasztják el mostanában ezeket az országokat, akik – úgy tűnik – gondoskodnak majd az utánpótlásról, s  arról is, hogy a harmadik világ szintjére, számukra otthonossá és pogánnyá züllesszék azt a vidéket.

Ideje lenne magunkhoz térni, s visszarendelni az ideiglenesség látszatával elcsángált kelet-európai államplolgárokat, hiszen ideheza is meg lehet keresni azt a fejenkénti négyszáz eurónyi pénzt, amiből élni lehet. Még akkor is meg lehet lenni itt, ha az embernek a legrosszabb állatfaj, székely a főnöke.

Azok aztán barátkozzanak és vegyüljenek ott Sorosisztánná a másfajta népekkel. Az igazi Európa itt van (még).

(A statisztika nem érintette az államelnökök és az uralkodók kategóriáját. Ha ezt is vizsgáljuk, akkor látjuk Nyugaton, hogy a koronás fők körül – jónéhány országban – szép családok terebélyesednek. Vannak még valahol legkisebb királyfik és királylányok, akik által megtesülhet a remény, valósággá lehet a csoda. Talán…)

Élő Székelyföld Munkacsoport