A fejbe vertek visszalépnek

Nem etnikai konfliktus volt a kolozsvári  összetűzés. A rendőrség tisztázta, hogy a támadók fegyvernek látszó tárgya csak pisztoly alakú gázspray.

A konfliktus elsimult, a felek kibékültek, a fejbe vert Hargita megyei fiatalember visszavonta feljelentését.

Persze a támadó nem ússza meg büntetlenül az esetet, garázdaság vagy közbotrány okozása miatt bírságot rónak rá. (Év végéig eldöntik, melyiket.)

A rendőrség szerint a konfliktus abból pattant ki, hogy a magyar fiatalok hangosan nevettek az utcán, és a két román fiatal úgy vélte, velük csúfolódnak.

 

Hoppá, ez valahonnan ismerős. Katonakoromban a tehén fara mellől káplárrá avanzsált trógerek kedvenc szórakozása volt, hogy az elgyötört újoncoknak valami hülye faviccet adtak elő, amelyen aztán (nemhogy a poént, de a nyelvet is alig értő) székely friss-bakák kötelező módon nevettek. Akit a gazember kiszúrt magának, vethette a keresztet. „Hadd halljam, hogyan kacagtál, rekán?!”… A szerencsétlen kényszerkacagását ma is hallom. „Velem nevetsz, vagy rajtam röhögsz, te bozgor?!”

Szónoki kérdés, az eljárást az egész regiment ismerte. A „soldat parşiv şi fără drept” – az aljas, jognélküli baka „külön kiképzésre” szorul, mert lám, kikacagta feljebbvalóját. A hadsereg cinizmusára jellemző, hogy amíg a káplár a szerencsétlent rekcumozta, az egész szakasz pihenj állásból szemlélhette a mutatványt. A lojális többség és az opportunista kisebbség épp hogy nem tapsolt a produkciónak.  

 

Amikor teljesen kikészülve kinyúlt a baka, kapott egy alumínium csupornyi vizet a képébe, aztán „Vigyázz!”, majd elcsukló hangon kellett „harsognia”: „Köszönöm a kiképzést!” „Haragszol-e, rekány?” „Káplár elvtársnak jelentem: nem haragszom! Szolgálom a Köztársaságot!”

A hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években javában dívott ez a hadseregben. Ha a szünetben négy-öt magyar összehajolt, azonnal rájuk szóltak: „Mit káromoltok bennünket! Beszéljetek románul!”

 

Ezt a „mentalitást”, úgy tűnik, derekasan megörökölték a ’89 utáni többségi nemzedékek.

Akkor ott nem fejbe vertek, hanem szíven ütöttek. 

A seb még elevenen sajog.

 

Mennyi új dolog van a Nap alatt. Vagy semmi sincs? Csak a hülyeség örök?

Címképünkön: katonai parádé 1964. augusztus 23-án Bukarestben – Fotó: LIFE-archívum.