A harangszó után, amely értünk és nekünk is szólt, engedjék meg, hogy röviden összefoglalhassam az elmúlt 40 évet, úgy ahogy én látom, láttam és olvastam. Még mielőtt belefognék, az elején el szeretném mondani, hogy annak idején, amikor belevágtam ebbe a projektbe, az ötletem kivitelezésébe, még nem tudtam, hogy milyen kemény fába vágom a fejszémet. Most mégis, minden vesződés ellenére, úgy érzem, megtiszteltetés volt, és megérte kitartóan dolgozni, hogy ma itt állhassak.
Nagy örömmel tapasztaltam az elmúlt egy hónapban, hogy vannak olyan személyek, akik a közösségért hajlandóak áldozatokat hozni, segítséget nyújtani, s akár felkarolni, olyan kezdeményezéseket, amelyek a közösség érdekeit szolgálják. Ezért a pozitívumért már megérte elindulnom ezen az úton. Bármi történjen a jövőben velünk, teljes szívemből kívánom, hogy mindig össze tudjunk fogni, mert mi voltunk a korondi fazekasok, mi vagyunk, és mi leszünk, és rajtunk múlik a jövő is.
.jpg)
Amikor 1978-ban először megszervezték, még nem sejthették – név szerint Kardalus János, Kósa Szánthó Vilma, Balázs László, György József, István Lajos, Tófalvi Árpád az első fazekasvásárt Korondon -, hogy megszerveződik majd a negyvenedik is. Az első vásár óta, amelyre számos tekintélyes vendég, médiaorgánum érkezett akkor is, eltelt majd négy évtized, nagyon sok fazekasmester lemorzsolódott az idők során, de közülük még sokan jelen vannak most is, és akadnak hála a jó Istennek fiatalabb kiállítók is.
Itt meg szeretnék állni egy pillanatra és ki szeretnék emelni a vásárok történetéből, történelméből egy olyan családot, amely az elmúlt negyven évben minden egyes Árcsói Fazekas vásáron részt vett töretlenül, példát mutatva kitartásból, hagyományőrzésből és értékápolásból egyaránt nekünk. Nagy tapsot szeretnék kérni a most is jelenlévő Máthé Kati Imre családjának, neki és feleségének Etelkának. Gratulálunk, gratulálok!
Köszönjük a példa értékű helytállást, e rendkivüli munkásságot! E szép teljesítmény elismerése után a vásárok történetéből szeretnék megemlíteni még egy nagyobbacska kuriózumot, amely egész Erdélyben, lassan a világon egyedi korondi mesterségnek számít, ez a taplófeldolgozás, taplászmesterség, amely sajátságos hangulatot kölcsönöz az első vásár óta a rendezvényünknek,(s amely most is képviselteti magát.)
.jpg)
Ha a kerámia-készítés folyamatát nézzük régen – és most is – kiemelten fontos szerep hárul az egyedi alkotások végső formájának kialakításában a virágozó nőkre, családanyákra, akik a hagyományos minták felhasználása során egyedi stílusukat pecsétként ott hagyják a különböző edények, tárgyak díszítésében. A férfikéz megteremti, a női kéz eladja, továbbadja, mondhatnám kicsit szellemesebben és egyszerűsítve a folyamatot. Ahogy az életben minden területen, úgy a fazekas családokban is mindenkinek jutott és jut feladat mai napig bőven. Az apró részletek teszik teljessé az egészet, így fogalmazhatnánk meg egyszerűbben. Ezt a kijelentést tovább gondolva említsük meg, hogy a negyven év alatt több ember is besegített a vásárok megszervezésébe, közülük Ambrus Lajos tanár bácsit szeretném kiemelni, aki a Firtos Művelődési egylet elnökeként sok éven keresztül volt a vásár egyik szervezője és mindenese.
Nem lehet most egységes és átfogó képet mutatni a negyven évről, de elmondhatjuk, hogy voltak hullámvölgyek és különböző csúcsok, s hogy ezekhez minden kéz hozzájárult.
A fazekasvásár megszervezésekor évről-évre egyre több kihívással szembesülnek, akárcsak maguk a fazekasok. Ebben a községben, lakóiban páratlan székely vér és talpraesettség van, hogy mai napig él ez a mesterség és vannak családok, akik ebből a szakmából tartják fenn magukat. Ez azért van, azért lehetséges, mert minden jó és rossz tulajdonsága mellett Korond megtanult alkalmazkodni a mindenkori világ igényeihez is, úgy hogy közben mindig elsődleges fontossággal bírt a hagyományápolás szelleme, de az újszerűre való törekvés is mértéktartóan helyet kapott az életminőség javításának alakításában. Hiszen a vásár mindenkori célja volt és ma is az, hogy bemutathassuk a világnak a korondi fazekasság igazi arcát és értékeit. Ez egy olyan út, ami járható, amelyen menni kell, remélni kell, és keményen dolgozni továbbra is, megállás nélkül.
Azt hiszem, bátran elmondhatjuk, hogy Korond hírnevét, ismertségét mai napig a kerámiakészítéshez köti a nagyvilág. Ez a nap a község életében ünnepnap kell, hogy legyen, negyven év munkásságának ünnepe. Ez az a nap, amikor minden helyi lakos és idelátogató megtekintheti az értékteremtő fazekasok munkáit, gyönyörködhet bennük, segítheti a hagyomány fennmaradását akár jó szóval, akár bátorítással. A 40 év munkásságának eredménye képekben – című fotókiállítással tisztelegni szeretnénk a fazekas családok, kemény, de nemes és szép munkája előtt, ezúton is szeretném megköszönni, hogy saját fotóikat adták kölcsön a kiállítás létrejöttéhez a fazekas-családok.
A kiállítás, ez a négy évtized emlékeztessen és biztasson, hogy voltunk vagyunk és leszünk.
Bár az idők folyamán világunk fejlődésével és az azzal járó lehetőségek kibontakozásával nagyon sok program és más dolgok közül választhatunk és kénytelenek vagyunk választani. Remélem, a vásár végén örömmel jelenthetem ki, hogy sokan voltak olyanok, akik önszántukból a hagyományok ápolása mellett, a vásáron való részvétel mellett döntöttek.
Végezetül csak annyit szeretnék még hozzáfűzni az elmondottakhoz, hogy minden érték, elhatározás, változás belülről kezdődik és, ha jól csináljuk, az kívülről is meglátszik rajtunk és alkotásainkon is. Kitartást, erőt, egészséget kívánok a további munkájukhoz!
A szerző felvételei.
Józsa Ildikó