A természet örökké ismétli magát, a tavaszra nyár jön, a nyárra ősz, meg tél, a tél után újra tavasz. A növények magból kelnek és magot termelnek, amiből aztán újfent kikel egy másik hasonló növény. Mindez annak köszönhető, hogy a Föld újra és újra megkerüli a Napot. Az emberek valaha ezt, nagyon hosszan tartó megfigyelés eredményeképpen, a világegyetem lényegének tartották, és világfelfogásukat, az alkotásban megnyilvánuló folytonos újrateremtésben fejezték ki. Legalábbis Eliade szerint, aki ezt úgy sommázta: az örök visszatérés mítosza.
Ennek ellenére, vajon mi késztetheti a mai embert arra, hogy a nyugodt szemlélődés helyett az előre rohanást, és a percek, évek számlálását válassza? Valószínűleg a jelenségek másik tulajdonságának, a visszafordíthatatlanságnak a megtapasztalása. A természet legmegkerülhetetlenebb törvénye, hogy minden zárt rendszer entrópiája (rendezetlenségének mértéke) folyamatosan növekszik. Vagyis minden szétmegy, a teljes káosz felé tart. A dolgokat nem lehet visszacsinálni, nincs visszatérés. Mi lesz a világmindenséggel, valamikor a távoli jövőben? Lesz-e a Nagy Bumm után Nagy Reccs? Vagyis táguló Univerzumunk összehuttyan-e valaha? Manapság már azt mondják, hogy nem, vagyis örökké tágulni fog. Ekkora méretben sem lesz visszatérés.
És itt jön a képbe egy Penrose nevű matematikus, akitől az idei tábor címét kölcsönözték, aki azt mondja, hogy a végtelen tágulás „végét” nem lehet megkülönböztetni az elejétől (!), és lesz majd megint egy újabb Nagy Bumm, egy következő világ születése. Tehát minden kezdődik elölről. Nos itt tér vissza a visszatérés (mítosza?) a gondolatmenetünkben. A fejlődés is ciklikusan ismétlődik – távolabbról nézve.
Idén 20 éves lesz a Minimum Party, ez is egy ciklusnak tekinthető. Javaslat az idei művészi tevékenységre tehát, olyan természetben fellelhető jelenségek felfedezése, amelyek az újrakezdés szimbólumai lehetnek. De lehet ezzel szembe is menni, és az entrópiára esküdni: semmi sem a régi, minden változik, fejlődik. A kezdetekben, több évig ez volt a jelszó: „Mi még megérjük az ezredfordulót”, ami szintén az idő ciklusaira utal. Tehát akár a lineáris, akár a ciklikus (mágikus) időt vizsgáljuk meg az idei kászoni kalandunkon, mindenkit szeretettel várnak és visszavárnak.