Tódor Csaba beszéde

Az első gondolat arról szól, hogy Illés, mint az Ószövetség egyik jelentős prófétája, bár isten elhívta, és megbízta időnként elbizonytalanodott. Főleg akkor, amikor a környező népek Baál kultuszaival szembe bizonyítania kellett az ő hitének erejét. Ezt hiába próbálta volna ő emberi erővel bizonyítani, ha nem lett volna isten maga a bizonyíték. Ebből a tanulság az, hogy az ember erőlködése sokszor bizonytalanságba feneklik meg, ha isten nem jeleníti meg akaratát önmagát az ember bizonyságtétele nyomán. És isten ezt megteszi. A felolvasott bibliai versek értelmében jelet küldött, tüzet bocsátott le az égből a földre. Illés emberi bizonytalansága isteni erővel telt meg. Isten az elbizonytalanodott embertől fel fordul el. Az elbizonytalanodás emberi erőtartalékaink kimerülésekor jelentkezik. Erőfogyatkozást jelent. Isten ilyenkor megjelenhet és bizonyságot tehet végtelen hatalmára. Csodát tesz nem azért, hogy az emberi erőfeszítésen keresztül igazolja az ő hatalmát, hanem azért hogy megmutassa nekünk, hogy ahol a mi erőnk elfogy, ahol emberi munkánk határához érünk, ő onnan vezet tovább. Ezt az utat viszont be kell járnunk egyénileg és közösségileg is. Ha elbizonytalanodunk sokszor egyéni és közösségi erőfeszítésünkben, akkor ne forduljunk el istentől, mert a mi bizonytalanságunk nem jelenti isten gyengeségét.

A második gondolat, ami a prófétai hivatással együtt jár, az istennel való létközösség és beszélgetés. Lehetünk próféták, lehetünk papok, vagy közösségünkért feláldozhatjuk magunkat, ha ezt isten nélkül tesszük, akkor csüggedésünk és bizonytalanságunk előbb- utóbb felemészt minket. 

Most amikor egy hétköznap délután összegyűltünk az Atyhai templomba, akkor egy ilyen alkalmat teremtettünk, hogy istenre figyeljünk. A vele való kapcsoalt megéléséért gyűltünk össze, hogy munkánkat aggódásunkat ő vele beszéljük meg. Sorsunk az ő kezében van még akkor is, ha a mi munkánk sokszor olyan élményekkel tölt is el, hogy mi magunk irányítjuk sorsunkat, sőt az isteni terveket is befolyásolhatjuk időnként. Az istennel való személyes élmény rádöbbent a tisztánlátásra, s arra, hogy emberi elbizonytalanodásunk nem jelenti azt, hogy isten is elbizonytalanodott, hanem abban erősít meg jó Atyánk, hogy ő akkor is végtelen és szerető isten, amikor mi nem,olyannak látjuk őt a csüggedésünkben.

Ebben a személyes isten élményben erősítsen minket a gondviselő Atya minden alkalommal, amikor az ő házában összegyűlünk. Ámen.