Bostonban is havazott. A vasárnap már az útra való készülődés és az elválás jegyében zajlott. Annyi biztos, hogy a concordi testvérgyülekezet meglátogatásakor az székelykeresztúri küldöttség igen bőséges és sokoldalú élményadaggal gazdagodott.
A közeli viszontlátás reményében vettünk búcsút Tódor Csaba lelkésztől, aki hétfőn kelt levelében próbálta összegezni az utolsó két nap alatt történteket.
Ez a napló – reményeink szerint – egy szubjektívebb és részletesebb élményösszegzéssel folytatódik majd, mihelyt immár idehaza sikerül vélük felvenni a kapcsolatot.
Akkor maradunk a szerencsés találkozás reményében.
2016.december 4., vasárnap
Az esti búcsúzás egyben összegzés is volt. Azt láttuk, hogy nagyon jól meg van szervezve a gyülekezet. Minden tevékenységnek van felelőse. Bár nagyon elfoglaltak, sokat dolgoznak, mégis vannak elhivatott emberek, akik vállalják a gyülekezeti munkát. Tovább akarják folytatni a kapcsolatot.
Amit rajtunk láttak, az a szeretünk, az emberségünk. Visszaemlékeztek, hogy 2002 óta, amikor az első nagyobb csoport látogatott Keresztúrra milyen jól fogadták. Az erdélyi vendégszeretet hatása alatt állnak. A nyelvi korlátok ellenére mindenki azt adta, amije van. A személyes, családi kötődések mentén kell folytatni a kapcsolatot. És most is meggyőződhettünk arról, hogy a zene nagyon fontos része ennek a kapcsolatnak. Remélik, hogy ezen a téren is együtt fog dolgozni a két kórus.
Kint hull a hó, amíg szürcsölöm a kávét.
Gondolom, Izland fölött fogunk átrepülni. A Mikulás is eddig megreggelizett, és készül. Hogy tartsuk a régi kapcsolatot, mint gyermekek. Isten gyermekei.
Tódor Csaba