Feri bácsit még gyermekként ismertem meg,mint „bankár”, akkoriban Györffy Pali sógorom volt a „bankigazgató” a városban, a Román Nemzeti Banknál, sokszor találtam őket egy társaságban. Mindig megkérdezte, hogy vagy kicsi korondi, tudod-e, hogy én is az vagyok? Nem tudtam, de megjegyeztem az arcát és az érdekes hangját magamnak. Sok idő el telt amíg tudatosult bennem, hogy Ő kicsoda.
Valóban korondi volt, erről papírja is volt, nem is egy, hanem több. Ez utóbbit a faluközösség nevében, mint díszpolgárnak a polgármester adta és erre nagyon büszke volt. Méltán megérdemelte, hisz imádta szülőfaluját és mindent meg tett érte.
Amikor könyvekbe foglalta a faluban megélt történeteit, akkor értettem meg igazából, hogy Feri bátyám (így szólítottam, engedelmével) az utolsó ízéig, porcikájáig ismerte faluját, falus társait és minden tudott róluk. Nem szívesen jöttek el a faluból, de akkor olyan volt a világ, kegyetlen. Valósággal faltam a könyveit, amolyan hazajáró volt nekem minden történet.
Nagyon tudott mesélni. Igazi úriember volt, akinek mindenre kiterjedt a figyelme. Jó örmény és jó magyar, megfért benne mind a kettő.
Amikor megjelent a Hadiárvából kulákfióka, mindjárt megtisztelt egy példánnyal, a Töröl metszett székely világról, a Székely havasok kincséről sem maradtam le. Időközben jól össze barátkoztunk, és sokat beszélgettünk, mindenről. 2013-at írtunk, amikor azzal a jó hírrel jött Feri bátyám, hogy nyomdában a legújabb könyve, az Anikó, és mint korondi mondjak majd véleményt a regényről. Megígértem, ám látva az oldalak számát kissé meglepődtem, de nem bántam meg, mert a regény magával sodort, kimondottan jól szórakoztam, és bevallom még könnyeket is csalt a szemembe.
Igen, 2013-ban azt mondtam a könyvbemutatón, hogy a világ elrohant mellettünk, de nagyon. Az üresség szemmel látható. Mindenki szenved valamiben, főleg a szeretet hiányában. Itt van egy könyv, egy regény, mely időt kér az olvasásra. Kinek futja idejéből ma könyvet olvasni? Amikor mindenki szalad, hajt, a pénz után, amelyből egyesek számára egyre kevesebb, másoknak viszont nagyon sok van. Ferenc bátyám olyan regényt írt, amelyben mindvégig muzsikál a szeretet és figyelmeztet. Igen, jól lenne néha megállni, elgondolkodni az élet értelmén.
Szeretett élni, ez derül ki egyik leveléből is, melyet 80. születésnapja alkalmával olvasott fel szeretteinek. Ebben azt írja: „Mindenek előtt szeretném megköszönni mindannyiatoknak, hogy meghívásomat elfogadtátok és eljöttetek, hogy együtt ünnepeljük meg születésem 80. évfordulóját. Számomra ez a nap azért bír jelentőséggel, mert Szálasy néven még ez idáig férfiember nem érte meg a 80 évet. Azt kérdezte tőlem valaki, hogy minek ez a nagy felhajtás? A válaszom az volt, hogy ez nem felhajtás, hanem egy családi találkozó. Igen ez egy családi találkozó, az én nagy családomnak a találkozója. Tudom és érzem, hogy Ti is mindannyian szerettek engem és ragaszkodtok hozzám, éppen úgy, ahogy én is szeretlek és ragaszkodom hozzátok, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés magasztos elvének alapján. Nem mindenkinek adatik meg az életben, hogy megérje és meg ünnepelhesse 80. születésnapját, még hozzá épen és egészségesen, s viszonylag ép elmével.”
Ezt követően két évet adott még neki a Teremtő, ez volt neki megírva a nagykönyvben.
Majdnem elfeledkeztem a kitűnő örmény bálokról, ahová minket is beszervezett, és ahol nagyon jól éreztük magunkat. Hat éve nincs köztünk és bevallom, hiányzik, sok mindent tudott, amire ma senkitől nem kapok választ. Azokat csak ő tudta, id. Szálasy Ferenc (1933-2015), aki olyan szépen megőrizte emlékezetében a szülőfalut, és a sikaszói levegőtől kapta az alkotói kedvet.
BALÁZS ÁRPÁD