SEBESTYÉN PÉTER - KERESZTMALAC
Énlaka felett, a Firtos lova hátán, lehajtott fejjel elaludt a Gondviselés.” 
                                                                                                                                                                                  (Tamási Áron)
 
Azért választottam ezt a mottót, mert (Péter)Páter könyvét* elolvasva a gondviselés jutott eszembe először, és felderengett fejemben Tamási novellájának mondata az énlaki gondviselésről. A Tamási-idézet találó, mert a Páter karcolatkötete Istenről, a székely emberről, valamint az őket összekötő Gondviselésről szól. Hogy rögtön ellentmondjak saját magamnak, a Tamási idézet azért nem idetaláló, mert Péterpáter írásaiban sosem, egy pillanatra sem alszik el a Gondviselés. Mert a Gondviselés Isten szinonímája.

A kötet írásait olvasva érezzük a templomi csöndben a szú percegését, a több évtizede, vagy épp évszázada forgatott imakönyv jellegzetes, nehéz szagát, a tömjén és az égő gyertya illatát, a lelkipásztor életterét és környezetét. Az Úr jelenlétét.

Az írásokból visszaköszönő jelenlét még többet mond mindazoknak, akik megtapasztalhatták a székely havas, az erdei, tanyai lét komorságát és szépségét, de kiérezzük bennük a városon Urát szolgáló pap vidék iránt érzett ragaszkodását, vágyát is.

Azonban mégsem lehet teljesen népi íróként aposztrofálni a kötet szerzőjét, mert rövidprózáiban a modern eszközvilág (internet, mobiltelefon, vándor- és jövevény lét), a mai kor szelleme keveredik a hagyományos székely falu világával. Olyan, mai társadalmi valóságokra hívják fel a figyelmet a Páter írásai, amelyek a napi média szintjén is foglalkoztatják az embereket: medvejárás, ingázás, nemzeti-kisebbségi lét, a közember és a hatóságok viszonya, emellett több írása a családi, közösségi hagyományok egy-egy szeletére épül. Ilyenek: a székely falu társadalmi életét és értékrendjét meghatározó szentmise, keresztelő, esküvő, temetés, papszentelés.

Már a kötet címe provokáló és kíváncsivá tesz, hiszen el nem képzelhetjük, hogyan fér össze, milyen profán gondolat társíthatja a keresztet a malaccal. Aztán a történet végére minden kivilágosodik, ettől nagyszerűek ezek a székely vidék pillanatképeit megvillantó szösszenetek. A karcolatok/tárca novellák a mindennapi élet történéseibe engednek bepillantani. Megtapasztalhatjuk az egyszerű székely ember töretlen, Istenbe vetett hitét, a pap emberi arcát, de hangsúlyosan jelen van a történésekben az egyházi és világi zene, és a mindent átható, a túlélés esélyeit igencsak növelő, sokszor szálkás székely humor. 

Az írások markánsan tükrözik a szerző, Sebestyén Péter plébános személyiségét, reményt sugárzó életszeretetét, pirospozsgás arcát, a darabos termet mögött meghúzódó, igencsak finomrezgésű lelkét, evangéliumi merítésű világlátását, humorát és harsány nevetését, zene- és hazaszeretetét, a Jóisten és közössége szolgálatába vetett hitét, társadalmi és szakmai vívódásait.

Én ilyen lelkülettel olvastam a Keresztmalacot.

 
Z. Nagy István
 
* Sebestyén Péter: Keresztmalac, karcolatok, Tipographic, 2019., Csíkszereda.