Időssebb Gyöngyössy János rendkívüli ember volt, nyolc nyelven beszélt, s úgy tudott mesélni, hogy nem volt párja a környéken. Igazi úriember, követendő példakép. Rég volt, valamikor a kilencvenes évek elején, amikor felkértem, hogy legyen a helyi rádió vendége egy beszélgető műsorban. Nagyon szívesen, – jött a rövid válasz. Olyan jól sikerült az első szóváltásunk, hogy tíz évig abba sem hagytuk.
Félszavakból értettük egymást. Pontos volt, soha nem hiányzott. Lelkismeretesen készült, bújta a szaklapokat, hogy nehogy valamiről lemaradjon. Az orvos válaszol, ez lett a címe a sorozatműsornak. Nagyon tudott örvendeni, lelkesedni, minden visszajelzésnek. Nem csak orvosi, hanem lelki tanácsokkal is segítette a hallgatókat. Arra biztatott mindenkit, hogy próbáljon egészségesen élni.
Sokat beszélgettünk adáson kívül is, a facsádi évekről, a gyermekkorról, a szüleiről, nagyszüleiről, a bánáti magyar szórványsorsról. Szeretett mesélni a régmúlt időkről, én meg szerettem hallgatni.
Azt is tőle tudom, hogy a katonaideje alatt Budapesten is szolgált, ahol különleges missziót teljesített, gyakran találkozott Raul Wallenberggel, a svéd diplomatával. Nyitott történelemkönyv volt, így sokszor fordultam hozzá segítségül, ha elakadtam valamiben.
Emlékszem arra is, menyire tudott örvendeni az internetnek. Örömmel mesélte egy reggel, hogy elkezdett csetelni egy amerikaival, s így legalább élőben gyakorolni tudja az angol nyelvet. Nem unatkozott, minden nap karikázott a biciklivel, társalgott az ismerősökkel, igazi színfoltja volt a városnak. Évekig foglalkozott a katolikus egyház könyvtárának rendbetételével. Nála a könyvnek nagy becsülete volt, nagyon tisztelte az írott szót.
Sok mindent tudtam róla, de azt nem, hogy kíváló könyvkötő. Egyszer el újságoltam neki, hogy megvásároltam Nyirő József műveinek Révai-féle díszkiadását, és mondtam, hogy rájuk férne egy kis javítás. Én rendbe szedem, jött a gyors válasz, Hiszen könyvkötészetet is tanult Gyulafehérváron a Majlát-gimnáziumban. Az alsó gimnáziumi osztályokban ez kötelező volt, ott szakmát is kellett tanulni, mesélte. A konyhaasztalán ma is látom a nagy prést, benne a javításra váró Isten igájában című kötetet. Imádta csinálni. Így újultak meg a régi sérült könyveim a doktor úr jóvoltából. Több könyvem hátlapján ott a pecsét: Könyvkötést végezte Gyöngyössy János Székelyudvarhely 2004.
Mostanában nem beszélgettünk, ha néhanapján összefutottunk, nagyon örvendtünk a találkozásnak. Mindig tudott mosolyogni.
Most, hogy meghalt, nehezebb lett Székelyföld egy magyar röggel.
Id. Gyöngyössy János temetéséről ITT beszámoltunk.
Doktor úr, nyugodjál békében!