Váratlanul érte a székelyeket, amikor 1890. április 19-én, budapesti lakásán örökre lehunyta szemét Orbán Balázs, a legnagyobb székely, aki minden vagyonát, és szellemi kincsét annak a népnek ajándékozta, amelyet ő rajongásig szeretett.
Mindjárt a temetést követően székelyföldi tisztelői hozzáláttak, hogy méltó emléket állítsanak szobor formájában a nagy hazafinak, de ez a terv sehogy sem akart sikerülni. Sok időbe telt, míg az utókor a néprajzi gyűjtő, történetíró, politikus emlékét szoborba önteni.
A székelykeresztúri választókerület polgárai már 1891-ben elhatározták, hogy Orbán Balázsnak, a székelyek egyik legigazibb barátjának, ki e kerületet több országgyűlési cikluson át képviselte, Székelykeresztúron szobrot állítanak. Meg is alakult a szoborbizottság nagy lendülettel fogtak a gyűjtéshez. A bizottság elnökei: Ugron Gábor és Gyárfás Endre, ügyvivő elnök: Sándor János, alelnökök: dr. Grosz Frigyes és Jakabházy Sámuel, jegyzők: Pap Mózes, Jakab Károly, Szalontay Albert és Nagy S. Elek, pénztáros: Barabás Lajos, ellenőr: Nagy Elek. Gyűjtögették a filléreket, de sosem gyűlt annyi, hogy szobor legyen belőle.
Teltek az évek, sőt évtizedek. A kezdeményezés 1901-ben újra lendületet kapott Keresztúron, az elöljárók a piactérre terveztek szobrot állítani. A munka kivitelezésére Hargita (Scheffler) Nándor, a székelyudvarhelyi kő- és agyagipari szakiskola jeles igazgatótanárát kérték fel, aki két szoborváltozatot is bemutatott a megrendelőknek. Az egyik elképzelés szerint, egy székely kapu előtt üllő, gondolkodó Orbán Balázst láthatunk, a másikon a székely kapu fél lába tartja a bronz mellszobrot.
Az elsőt 4, míg a másodikat 3-5 méter magasra tervezte és süttői követ használt volna fel a kivitelezéskor. Nem lett semmi belőle. A pénz is odaveszett, elnyelték a csődbe ment bankok.
Halálának századik évfordulója, már 1990-et írunk, amikor végre Székelykeresztúr városnak sikerült egy mellszobrot állítani volt képviselőjének, Orbán Balázsnak. Alkotója Demeter István szobrászművész. Székelyudvarhely, ahol a legnagyobb székely az iskoláit járta, még 1900-ban a szoborbizottság a pályázatot ki sem írta, már előtte felajánlotta rég elkészült két tervezetét a városnak Hargita Nándor, hiszen a gipszmakettek, amelyeket Keresztúrnak szánt ott porosodtak a műhelyében. A mintákat meg is tekintette az udvarhelyi szoborbizottság, de hogy miként döntöttek nem sikerült kiderítenem. Sajnos a gipszbe öntött minták idővel megsemmisültek. Nagyon kár értük. Pedig az Udvarhelyi Híradó azt is megírta annak idején, hogy a szobrász Orbán Balázsnak egész öltözetét is beszerezte a szobor korhű mintázásához. Milyen jó lenne, ha valahonnan előkerülne a nagy székely ruházata, mert tudtommal kevés tárgyi hagyaték maradt tőle.
Sok évtizedes hallgatás után 1969-ben Székelyudvarhely a negyedik temetés alkalmával kopjafás-féldomborműves síremléket állít Székelyföld nagy fiának Orbán Balázs bronz arcképével, melynek Orbán Áron székelyudvarhelyi szobrász a készítője, de az egészalakos szobor még mindig váratott magára.
Több szobrásznak is álma volt emlékét állítani Orbán Balázsnak. Végül Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész öntötte formába egész alakos szobrát a főtéri református templom mellett, 1995-ben. A pályázat meghirdetője a helyi önkormányzat volt. A viasztechnikával készült öntési munkálatokat Antal Mihály szabadkai öntőmester végezte a Matricagyár öntődéjében. Ott áll a szép ember egyszerű atillában, daliás termetével, hajlott sasorrával, sűrű bajszos, és szakállas arcával, háttal a fenyőfáknak, ott a köztéren, hisz életét a köznek szentelte.
Balázs Árpád