Vannak olyan szerzők, akiket mindenki olvas, de nem igazán szokott róluk beszélni. Olyan alakok ezek, akiket az egyetemi tudományüzem hivatalosan sohasem ismert el teljesítményeikért, de a hivatalos berkeken kívül annál inkább hatottak újszerű felvetéseik, termékeny tévedéseik, provokatív eszméik által, s mégsem kerültek az őket megillető helyre, mert valamilyen szempontból kényelmetlenek.
Kik azok a titkos kedvencek, akik számtalan ma elismert szerzőt titokban megihletnek? Kiket illetne meg előkelőbb hely, ha igazítani lehetne a kánonon? Vajon biztosak lehetünk benne, hogy a hivatalos kánonból nem hagytunk ki senkit? És egyáltalán szükségünk van-e kánonra? Ilyen kérdések megválaszolására kérték fel tematikus lapszám szerzőit.
A tartalomból: Láng Zsolt: A Voyager-kánon; Selyem Zsuzsa: Psyché a kánonban; Tamás Dénes: A kánonok jövője; Ármeán Otília: Nyomvonalas olvasatok; Demény Péter: Az embernek az emberről; Zsigmond Andrea: „A színház menjen az emberhez”; Szűts Zoltán – Yoo Jinil: Koreai kulturális expanzió; Zuh Deodáth: A tizenegyedik óra előtt; András Sándor: A kánonokról és ami kimarad belőlük.
Élő Székelyföld Munkacsoport