Magyar feltalálók

A Szilágyi Szabolcs által szerkesztett könyvet olvasva büszkék lehetünk arra, hogy olyan találmányokat adtunk a világnak, melyek többsége nélkül mindennapjaink elképzelhetetlenek lennének. Mert szinte mindenkinek van a zsebében magyar találmány: egy gyufa vagy egy golyóstoll, C-vitamin vagy Kalmopyrin, vagy legalább egy rongyos papírpénz vagy használattól megkopott bankkártya, melyek oldalán ott virít a hologramos jelzés, ami szintén magyar találmány.

Ugyanezt a jelenséget, a zsebünkön kívül, tapasztalhatjuk a technika olyan meghatározó csúcsterületein is, mint a számítástechnika, az atomenergia vagy az űrrepülés.

Nem csodálatos, hogy a XX. század legnagyobb találmányainak jó része magyar feltalálók nevéhez fűződik? És nem csodálatos, hogy ennyi kreativitást, találékonyságot, ennyi találmányban rögzített tudományos sikert tud felmutatni ez a világ népességéhez képest maroknyi nép?
 
A könyv szerzője, Szilágyi Szabolcs évtizedek óta Németországban él, de 
igen erősen kötődik szülőföldjéhez – igen sok hasznos kezedeményezés
elindítója, amelyek segítségével sokat tesz a magyarság európai 
elfogadtatásáért, a rólunk folrmált kép alakításáért
A könyv tanúsága szerint nem csak a XX. században táltosodtunk meg: kétszáz éve is szép számmal születtek magyar tudósok, akik világraszólót alkottak. Ugyanakkor azt is elmondhatjuk, hogy a mi generációnk is találékony és kreatív nemzedék. Jelen könyv szerzője éppen arra vállalkozott, hogy rövid, de átfogó alapinformációkkal szolgáljon kiemelkedő tudós feltalálóinkról és jelentősebb találmányaikról. Nagyon helyesen rövid meg átfogó, hiszen napjainkban csak egy-két kulcsszóra van szükségünk, és máris rákereshetünk a bővebb információkra valamilyen elektronikus adatbázisban vagy -portálon. A könyvben mindenki számára vannak ismerős nevek és találmányok, de nagyon valószínű, hogy sokan felkapjuk a fejünket több találmányra is, meglepődünk, mert nem tudtuk, vagy talán elfelejtettük, hogy a feltalálója a mi honfitársunk.

A könyvet lapozva, egy pillanatra elfog a nosztalgia, keressük, hogy mi a közös olyan legendás magyar találmányokban, mint a porlasztó, gyufa, írógép, dinamó, szódavíz és transzformátor… Bizony az, hogy mind a múlthoz kötődnek. Jó sok idő telt el azóta, hogy elkápráztattuk velük a világot. Már a viszonylag modernnek számító magyar találmányok is, mint a bűvös kocka vagy a hajlékonylemez, „öregnek” számítanak napjainkban. Tovább lapozva a könyvben, hamar rájövünk, hogy a villanykörtével meg a villanymozdonnyal még nem ért véget a nagy magyar találmányok listája. Mert a kötetben helyet kaptak a múlt századok nagy magyar feltalálói, de ugyanakkor jelen vannak kortárs feltalálóink is, sőt a legfiatalabb magyar feltaláló-nemzedék is képviselve van. Mint ahogy az anyaországi feltalálók mellett jelen vannak azok a magyar feltalálók is, akik ötleteiket, a sors szeszélye folytán, más országokban valósították meg. De jelen vannak azok az újgenerációs feltalálók is, akik már otthon kamatoztatják a külföldi műhelyekben szerzett tudásukat.

Csakhogy az új feltalálók generációja más, mert a világ is megváltozott. Régebb a technológia változása olyan lassú volt, hogy az innovációs ciklusok meghaladták egy emberöltő határait. Mára azonban az átlagos ciklus hossza 10-20 év alá rövidült, de vannak olyan területek, ahol ez már csak 1-2 év. Vagyis 1-2 év után születnek olyan újabb találmányok, amelyek meghaladják a régit. A technológia exponenciális fejlődésének köszönhetően az emberiség össztudása két-három évenként duplázódik. Szinte hihetetlennek tűnik, de a szakértő elemzők szerint a következő húsz év technológiája szinte semmiben nem emlékeztet majd a maira. Nemrég még így fogalmaztunk: az új dolgokat a tudomány fedezi fel, az ipar megvalósít ebből annyit, amennyit sikerül neki az éppen aktuális technika színvonalán, és mi, fogyasztók, alkalmazkodunk hozzá. A mai helyzet teljesen másként néz ki: mi találunk ki valami újat, és az ipar azt legyártja, ráadásul nem nagy erőfeszítéssel és nagyon rövid idő alatt. Szinte tapintható, hogy egy új ipari forradalom előtt állunk, amelyik megteremtette ennek a paradigmaváltásnak a lehetőségét. A szakemberek már nevet is adtak ennek a jelenségnek: Ipar 4.0 néven emlegetik egyre többen és egyre gyakrabban.
 

Az uborkaszezon dacára is viszonylag sokan érdeklődtek a könyv és a szerző iránt
– Péter Péter mérnök-vállalkozó, Szilágyi Szabolcs és Ferenczy doktor úr épp
azon ügyködik a technikával, hogy elkezdehesse a könyvbemutatót
(Simó Márton felvételei)
A Magyar Állam, június 13-át a magyar feltalálók napjának nyílvánította. 2009-ben ünnepelték először ezen a napon, ez az év egybeesett az 1989-ben megalapított Magyar Feltalálók Egyesületének 20. évfordulójával. És 1941. június 13-án jelentette be dr. Szent-Györgyi Albert egyetemi tanár, későbbi Nobel-díjas tudós „Eljárás nagy C-vitamin tartalmú készítmények előállítására” című találmányát, amelyre a Magyar Szabadalmi Bíróság 1947-ben szabadalmat adott.

Végezetül, úgy gondolom, úgy érzem, e könyv szerzőjének nem titkolt célja, hogy a kötetet olvasva együtt örüljünk a magyar tudományos eredményeknek és annak, hogy a magyarság számarányához képest jóval nagyobb tudományos sikereket tud felmutatni. Azt pedig nem lehet nem észrevenni, hogy tulajdonképpen ez a kötet a magyarság összetartozására is felhívja a figyelmet. Nem véletlenül született a diaszpórában.

Elhangzott 2017.augusztus 17-én, a székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban tartott könyvbemutatón.


Ferenczy Ferenc