Hat rend udvarhelyszéki népviselet a Pipacsoknak

Kedden este igazán szép programban lehetett része annak, aki a rugonfalvi Kúria Vendégház autentikus rendezvénytermébe látogatott. Ekkor került sor a Pipacsok Néptáncegyüttes új népviseleteinek ünnepélyes átadására. A csoport Hargita Megye Tanácsa segítségével 6-6 rend udvarhelyszéki női és férfi viselettel gazdagodott.

A pipacsos férfiak harisnyát és posztómellényt kaptak a Népviseletek támogatási programjának 7000 lejéből, a leányok pedig hímesen szövött anyagból készült piros szoknyát, hozzá illő mellényt és gazdagon hímzett kötényt ölthetnek magukra a következő fellépéseiken.

László Anna Ildikó, viseletkészítő, a Kispipacsok Táncegyüttes vezetője varrta az öltözékeket. Elmondta,  annak idején először magának készített egyet, mivel székelyruhában szeretett volna menyecske lenni. Ez aztán hobbivá, keresetkiegészítéssé nőtte ki magát, úgyhogy édesanyja, anyósa is besegít a hímzébe, zsinórozásba, horgolásba.
 

 

Hajdanán a viselet nemcsak öltöztette, szépítette az embert, s tartást adott a templomban, pompázott a mulatságban, hanem ugyanakkor praktikus is volt. Egy idegen számára is elárulta, hogy honnan való, hiszen jelezte viselője származását, a társadalomban betöltött szerepét, rangját, családi állapotát, illetve életkorát is.

A most átadott viseletekben az a szép, hogy nem egyformák: vagy anyagukban, vagy színükben eltérnek, és egy rend siklódi – azaz sóvidéki – öltözet is van köztük, ahol már a jellemző zöld szín és mintás anyag uralkodik.

 

László Csaba, koreográfus, a Pipacsok Néptáncegyüttes vezetője annak idején sokszor járt gyűjteni Siklódra, ott sikerült olyan hímesen szőtt anyagokhoz, szoknyához-kötényhez jutnia, amit ma már nem is készítenek. A korográfus elmondása szerint ezek a gyűjteménye legértékesebb darabjai.

“Voltak ruháink – nyilatkozta László Csaba -, de azok régiek. Ahogy nőnek a fiatalok, egymástól öröklik a darabokat. Nézzük például a legutóbbi előadásunkat, a Dorottyát. A teljes stáb 65 fő volt, ebből 52 táncos. Azért is fontos most az új ruha beszerzése, mert más, új, és így talán jut mindenkinek.”

 

Az átadó után házibor és oroszhegyi szilvapálinka oldotta a hangulatot, ahol aztán – mint egy tökéletes vendégségben szokás – megeredtek a nyelvek. Szó szót követett, előjöttek a régi idők, fiatalkori táncos turnék, gyermeknevelési szokások.

Sajnálhatja, aki nem jött, mert igazi kuriózummal találkozhatott volna, a világjáró görög teknőssel: Zsoltival, aki Budapestről egészen a Nyikó rugonfalvi partjáig jutott, és megtudhatták volna, hogy László Csaba és Lujzika nappalijában lévő vetett ágyban eddig hány pap hajtotta álomra a fejét. A résztvevők végül együtt örvendttek annak is, hogy a táncosok által Kövecsi Bence megsegítésére szervezett szombati jótékonysági est is jól sikerült.

A László Fotó felvételei.
Forrás: www.keresztur.info

Élő Székelyföld Munkacsoport