Valamikor állandó feladatuk volt a ferences szerzeteseknek az orvoslás. Ahhoz, hogy embert és állatot tudjanak gyógyítani, kolostorkertre és növényismeretre volt szükség. Nem véletlenül írt herbáriumot Kájoni János a maga idejében.
Több évszázados hagyományt élesztettek fel és ápolnak ma Csíksomlyón, ezt szerették volna bemutatni július 1-én, szombat délután az érdeklődőknek.
Az I. Székelyföldi Gyügynövégynapra nem csak szakelőadókat hívtak, hanem olyan civileket, vállalkozókat, akik maguk gyógynövények termesztésévek, gyűjtésével, illetve az azokból készült teakeverékek, illóolajak, szappanok és egyéb termékek készítésével és forgalmazásával foglalkoznak.
Ez az alkalom egyrészt arra volt jó, hogy felhívja a figyelmet a gyógynövényekben rejlő lehetőségekre, illetve arra, hogy egy-egy falusi közösségnek akár kitörési lehetőség is lehet a gyógynövénygyűjtés és -termesztés, másrészt pedig a rendelkezésre álló gyógynövényekkel a tudatosan élők lázadhatnak a gyógyszeripar kínálata ellen, amelynek a profitszerzés a célja, illetve ők elsősorban arra figyelnek, hogy a beteggé tett embereket folyamatosan pánikban tartsák, akiknek így folyamatos a gyógyszeigénye.
Csíksomlyón, a Szent István Gyermekvédelmi Központ kertjében ma már jól karbantartott győgynövényes parcellákat látni, amelyet az otthon lakói, a közép- és szakiskolákban, illetve egyetemen tanuló bentlakó diákok gondoznak a tanárok és a szerezetesek irányításával. Itt a termékek értékesítését is elkezdték.
A szerző felvételei.
Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport