Mostanában gyakran nekem szegezik a kérdést: mi lesz a választásokon? Szívesen kitérek a válasz elől azzal, hogy rámutatok a közöttem és az óbudai jósnő közötti különbségre. De vannak jelek. Jelek, amelyek arra utalnak, hogy elsöprő győzelmet arat majd a Fidesz-KDNP lista. Nem kedvelem az ilyen jeleket, mert otthonmaradásra ösztönöznek, ami mandátum vesztést okozhat, és az alacsony részvétel mandátumhoz juttathat csekély támogatottságú pártokat.
Sokan felvetik, hogy ezek a felmérések manipuláltak. Nem zárom ki, hogy kisebb torzítások előfordulnak, de a közvélemény-kutatók a piacról élnek,hibás felméréseik megrendelés csökkenést okozhatnak, azaz önérdekük, hogy a lehető legpontosabb adatokkal álljanak elő.
Az adatokat, amelyekre az alábbiakban támaszkodom, nem „baráti szervezet” mérte fel, hanem a liberális Politico, és nem egy cég adatait hozza, hanem országonként többekét átlagolja. Az európai választásokon a népszerűség ismeretében a mandátum számot nagy pontossággal meg lehet mondani, így nemcsak arról tudunk beszélni, hogy ki lesz a választás győztese, hanem arról is, hogy milyenek lesznek az erőviszonyok a választások után.
Az elemzés megtalálható az interneten, bárki böngészheti ITT.
Nézzük először, hogy milyen összetételű parlament várható.
Május 9-én úgy látszott, hogy a Néppártnak 169, a szocialistáknak 149 képviselőjük lesz, azaz 58 képviselő hiányzik a többséghez.A következő öt évet az fogja megszabni, hogy ki lesz a harmadik partner. Lehetnek a liberálisok, de lehetnek akár a már most Salvini körül tömörülők, vagy akonzervatívok. Persze mindenki hangoztatja, hogy nincs szó koalícióról, minden frakció szabadon dönt arról, hogy miről hogyan szavaz, csak egy technikai egyeztetésre van szükség, hogy legyen vezérkara a parlamentnek, s legyen elnöke az Európai Bizottságnak. Ez szépen hangzik, de az elmúlt évek tapasztalata éppen az, hogy a néppárt rendre azokhoz idomította a maga szavazatát, akikkel megegyezett a vezető tisztségekről. Ezért veszítette le az arculatát.
Ennek fényében értékelődik fel a Fidesz-KDNP lista. A jelen állás szerint a néppártban a magyarok lehetnek a harmadik legnagyobb erő. Ha pedig tovább szűkülne a szocialisták és a néppártiak közötti olló, s ha Orbán nem egyedül távozna, akkor veszélybe kerül a néppárt első helye.
A sajtó tényként kezeli, hogy a Fidesz távozik. Erre utal több néppárti politikus nyilatkozata, ideértve Daul urat, a néppárt elnökét is. Azt gondolom, hogy okosabb arra támaszkodni, amit Orbán Viktor mond. Ő a néppárthoz tartozónak tekinti a Fideszt, de hibának tartja az évek óta balra kötött együttműködést, és ami ezzel együtt jár: a migráció támogatását. Ha a néppárt elég erős lesz, és elég bátor is, hogy jobbra nyisson, ahogy azt a szavazók kikényszerítették például Ausztriában, akkor nincs ok a távozásra. Ha azonban a néppárt továbbra is a megszokott, és láthatóan szavazatvesztéssel járó csapáson akar haladni, nem sok teteje van követni őket a semmibe. Ennek fényében nézzük meg a magyarországi helyzetet: a Politico számításai szerint a Fidesz-KDNP 15 mandátumra számíthat, a Jobbik, az MSZP és a DK kettő-kettőre; a Momentum alulról súrolja a küszöböt; a 15 kormányoldali mandátumra épp ezért még „nem vennék mérget”, a Momentum áteshet a küszöbön, és akkor alighanem a Fidesz erejét csökkenti.
Ez aválasztás nemcsak a kiugró kormánypárti siker reménye miatt érdekes. Soha magyar választónak nem volt még esélye arra, hogy az egész európai politikai térképre kiható döntést hozzon. Márpedig előállhat egy olyan helyzet, hogy a Fidesz vagy ráveszi a néppártiakat a migráció ellenes politikára, vagy megerősíti a migráció ellenes, nemzetek Európáját jelentő csoportot. Mindkét változat fordulatot jelent Európában. Erre Orbán Viktor akkor lesz képes, ha valóban elsöprő támogatás áll mögötte. Más szavakkal: nem a Brüsszelbe kiküldendő képviselők számáért, hanem egy biztonságosabb Európáért kell részt vennünk a szavazáson. Tehát nem az a kérdés, hogy mi lesz a választáson, hanem hogy a választások után merre megy Európa. Meg tudjuk-e őrizni legalább ezt a mi kedves Közép-Európánkat, – ideértve a három tenger országait, vagyis a Balti-tenger, az Adria- és a Fekete-tenger háromszögét- biztonságos helynek gyermekeink és unokáink számára?
Ellene lehet vetni ennek a gondolatmenetnek, hogy arra nincs esély, hogy a migrációt ellenző és szuverenista pártoknak többségük legyen az európai parlamentben. Ez jogos észrevétel, de az irányváltáshoz erre nincs is szükség. Elég, ha a szuverenisták megkerülhetetlen erőt alkotnak. Hogy ebben a változásban osztanak-e nekünk magyaroknak lapot, azt most – történelmünk folyamán ritka pillanat – nem mások, hanem mi, magyar szavazók döntjük el.
Most nem azon kellene tépelődni, hogy az adott párt hogyan szerepelt a belpolitikában, hanem azt kellene elérni, hogy legyen szószólónk a kisebbségi ügyekben az európai fórumon is. Ha a magyar választó egy pártot akar büntetni a távolmaradással, voltaképp magát bünteti és a maga egész közösségét.
Mindezekre tekintettel a magyar nemzet minden tagjának, akinek európai szavazati joga van, ott a helye az európai választásokon. Itt az ideje a második, immár Kárpát-medencei fülkeforradalomnak.
Surján László