Jól emlékszem, hogy amikor médiaismereteket tanultunk az egyetemen, úton-útfélen előhozakodtak tanáraink a BBC-vel, a BBC etikájával, amely példaértékű, és etalonnak számít a világ bármely pontján, ha a médiában dolgozunk, s ha célunk az elfogulatlan közszolgálatiság és a hiteles tájékoztatás.
Mindez azonban így volt, igaz volt, de régen hangzott el, bő három évtizeddel ezelőtt. Azóta sok víz lefolyt a Temzén. Nagy-Britannia, bár anno alapítója és egyik fő oszlopa volt, ma már nem tagja az Európai Uniónak. A nép zöme – nem túl nagy többséggel – 51,9%-os támogatottsággal szavazta meg az Eudórpai Unióból való kilépést.
Érdekes módon azonban tanúja voltunk annak a közelmúltban, amikor a BBC HARDtalk című műsorát néztük, amelyben Stephen Sackur (1964) – a műsorhoz illően – igen kellemetlen kérdéseket tett fel Szíjjártó Péter magyar külügyminiszternek. Nyilvánvaló, hogy a beszélgetőműsor vendégének fel kellett vennie a kesztyűt.
Ha nem indul a videó, próbálkozzon ITT.
Még szerencse, hogy jól felkészült politikusról van szó, aki kiválóan beszéli az angol nyelvet és kellően gyors észjárású. Szíjjáró vette is a lapot. Végül jól sült el minden – úgy tűnt kívülről, mintha két úriember beszélgetett volna -, de ez nem egy baráti csevely volt. Sackur olyanformán kérdezett, mintha a Gestapo, mintha a KGB, mintha az ÁVÓ, mintha a szekuritáte ügynöke lenne, akinek az a célja, hogy érvényesítsen egy bizonyos előfeltételezést, egy olyan koncepciót, amelyet logikai csűrés-csavarásokkal aztán rá tud kényszeríteni „áldozatára”, hogy vállalja, hogy vallja be. Nem sikerült. Szíjjártó „szabadon távozhatott”.
Viszont az inkvizitiori hozzáállás a BBC riportere részérről azt jelzi, hogy ez a médium, a maga hatalmas apparátusával, már nem a régi. Mivel a nagyvilágnak készített műsorról van szó, a gyártók igyekeznek úgy viselkedni, hogy kiszolgálhassanak bizonyos érdekeket. Egyáltalán nem biztos, hogy a BBC ezzel a módszerével most a jó oldalon áll. Több mint bizonyos, hogy egyáltalán nem segíti a médiafelhasználó (kis)embert abban, hogy tisztán lásson. Mintha Nagy Britannia bent lenne abban a klubban, ahonnan lelépett, s amelyben Magyarország (még) bent van, de eléggé kritikus véleményeket fogalmaz meg, és próbálkozik – saját érdekében – a különutas politikával.
Ne feledjük, hogy a HARDTalk „csak” egy műsor. Itt szerepelni kell. Mert nagyon fontos jelen lenni a média forgószínpadán. Mert az igazi show alapja vagy hátmöge maga az élet: oda és visszahat egymásra az irgalmatlan média játéka és a kegyetlensége által valóságos világ. Jó észnél lenni.
A műsor elrettentő példának is kiváló. Annak ábrázolására való, ahogyan komoly médium nem állhat hozzá egy-egy fontos témához. Vagy így is lehet? Ahogy egyébként nem szabadna? Fel lehet tenni most magunkban és nyilvánosan bizonyos kérdéseket. Próbálkozni lehet az erkölcs – mint olyan – megközelítésével…
Egyébként a BBC nem járult hozzá, hogy az MTVA sugározza a beszélgetést. A magyar feliratos változat „feketén”, videómegosztókon terjed. Reméljük, hogy a későbbiekben is elérhető marad. És bízzunk benne, hogy azt fogják majd véle szemléltetni a médiaszakos tanárok, ahogyan nem ildomos egy felelős és nagy nézettségű, jórészt az adófizetók pénzén fenntartott stúdiónak viselkednie. Valószínű, hogy ennek a fordítottja is megtörténhet: Sackur stílusát „üdvösségszerző” módszerként fogják majd bizonyos tanszékeken prezentálni és képkockáról-képkockára, szavankét elemezni.
Korábban is voltak olyan szakemberek, akik a pénzért és a szakmai hatalomért átültek egyik oldalról a másikra. Voltak, s bizonyára ma is vannak kettős- és többes-ügynökök, akiknek ars poéticájában ott van, folyamatosan benne munkál a jövedelem- és hírnévszerzés által motivált professzionális félreveztés teljes technikai apparátusa. Most azonban nem olyan időket élünk…
SIMÓ MÁRTON