Az utóbbi napokban hozták nyilvánosságra azt a bírósági ítéletet, amely arra kötelez egy vállalkozást, hogy állítsa le egy terméke gyártását, és vonuljon ki a piacról. Úgy gondoljuk, hogy nem is nagyon kell leírni még e helyen is, hiszen székelyföldi közösségeinkben – s még azon túl – jól tudják az olvasók, hogy mely cégről, és annak melyik termékéről van szó. Egy jól bejáratott árucikkel van jelen a köztudatban, s – ugyanabban a kategóriában – még egyet-kettőt mostanában szeretett volna meghonosítani kies vidékünkön. Úgyhogy ezt a részét a dolognak ne is ragozzuk.
Azokról a termékekről, amelyeket székelyföldi cégek állítanak elő, már többször is írtunk, sőt mi magunk is „autentikusnak” véljük magunkat, az Élő Székelyföld Munkacsoport „Góbé Szellemi Terméknek” tartja az általa kiadott hely- és önismereti füzeteket, illetve a portáljain zajló munka is ilyen terméknek, „a mi portékánknak” minősül. A „Góbé-szellemiséget” meghonosító helyi céggel a legnagyobb egyetértésben történt ez a besorolás, oly módon, hogy az ottani menedzserek javasolták. Nagyjából három éve működünk, s ha fejlődésünk nem is éppen exponenciális, de jelen vagyunk, írunk, tudósítunk, végezzük a dolgunkat.
Egyébként, ha autentilus székelyföldi termékekről beszélünk, amelyek folyamatosan jelen vannak a köztudatban, akkor látens módon akár több is van, azonban más nevek alatt, „rangrejtetten” működnek. Pedig azoknak már régen annyi – kiröppentek a kezünkből. Például a borvízek, amelyek ott vannak a közszereplőink asztalán minden sajtómegnyilváskor, szomjakat oltandó, vagy csak úgy. Ezek komoly „brandek”, még akkor is, ha különösebb figyelmet már nem is szentelünk rájuk. Ún. „perlák”, „a természet szívéből” kitépett, PET-palackokban kínált szomj-oltók. És ott van a gatterek környékén felhalmozott fűrészpor is, amelyről – szégyen-nem szégyen – akaratlanul is beszélünk ma már a legkülönbözőbb fórumokon. Ezek is hozzánk tartóznak, bűnjelek, arról árulkodnak, hogy kitéptünk valamit a jövőből, elvettünk a holnaptól, elherdáltuk a gyermekeink és unokáink vagyonának egy jelentős részét…
Úgy vagyunk ezzel a sörrel is, olyan formán jártunk, mint az autonómiával, amelyre mindent ráhordanak, mihelyt emlegetjük. De ettől föggetlenül, hadd érezhessük autonóm sörfogyasztóknak magunkat, még akkor is, ha ritkán élünk ezzel a folyadékkal. Legyen jogunk hozzá, s legalább ennyink maradjon meg a márka-háború végén. Azzal a reménnyel, hogy lehet sörünk, s a hordónk javát még nem ittuk meg.
Simó Márton