Hogy a gyermekkorunkban még fellelhető némi idill és összetartás előtt volt-e szétszerveződés? Ezen nem gondolkodtam el soha, pedig számos testvérük volt a nagyszülőknek. Clevelandet, Pestet, Bukarestet, Nagyszebent emlegették, hogy ott is lennének rokonok. Csak kevesekkel találkoztunk.
Jöttek néha idősebb nénik, bácsik – emlékszem –, s meséltek arról, hogy hány gyerekük, hány unokájuk van, de azok nem jöttek. Mondták, hogy kicsit tudnak magyarul. Talán egyszer jött egy leszármazott Magyarból, de csak addig, míg lerakta a szülőket, s ment autóval Erdélyt látni, majd néhány nap múlva értük jött, s úgy elmentek, hogy csak egy cím maradt utánuk Kaposvárról, ahová eddigi életemben egyszer sem jutottam el… Tovább
Simó Márton