Lehangoló! Elővették ismét a 2004 decemberi eszement ideológiát, és minket, székelyeket is minősíthetetlen módon rágalmaznak.
Bosszantó! Az embernek van tartása, a fizikai tartásunkat józan és éber állapotunkban a gravitáció a vertikális felé igazítja, de van emberi tartásunk, kellene legyen a vertikum felé igyekvő magatartásunk is, amit már nem a tömegvonzás fizikája igazít, hanem mi, magunk.
A megszólaló, minket gyalázó atyafiak felé volna megkeresésem.
Emberek! Az egyenes tartás felé való igyekezetetekben (ha van ilyen) segítünk.
Megfogjuk a kezeteket (vagy nem). és meghívunk egy oroszhegyi sétára.
A kétezer lelket számláló település itt van Erdélyben, a Görgényi-havasok lábánál, egy párszáz hektárnyi erdőkaréj alatt, egy kicsi dombon. Sok száz évvel ezelőtt az elődeink beakasztották a gyeplőszárat a gyertyánfa ágába, leástak öt-hat métert, s azt mondták „víz van”, és itt maradtak. Hétszáz évvel ezelőtt a pápai dézsmaszedők a tizedlistába már 53 kapuval regisztrálták. Kicsi falu, zsáktelepülés, szinte semmi a nemzet arányaihoz képest. De van tartása.
Meghívunk, tapasztaljátok, tekintsétek meg értékeinket, pillantsatok be a mi életünkbe!
.jpg)
A templomkertben kezdjük a sétát. Annak az ötszáz férőhelyes templomnak a kertjében, ahol a mai napig vasárnap és ünnepnapokon napi háromszor megtelnek a padok. Mert nagy dolog a hit, ami belőletek hiányzik. Az udvaron emlékek vannak, emlékművek, szobrok, a falakon táblák, emléktáblák. A Rákóczi szabadságharcban elesetteké, az ezernyolcszáznegyvennyolcasok, a Don-kanyarból vissza nem térők névsora. Csak az Isonzó mocsaraiban és a doberdói sziklákon maradtakból száz név van a táblán. Száz név. Sok. A kétezres faluból odamaradt minden ötödik férfiember, a többiek is megtörve jöttek haza: talpra állni. Mindez miért ? Egyszerű a válasz : mert tartás volt bennünk, és ezt tettük, kiálltunk, az életünk árán is, ha ezt kívánta a haza becsülete.
És ha a kedves vendégeim megvádolnának azzal, hogy megfakult emlékekből festegetem fel a megmaradás eme kicsi, de nagyszerű katedrálisát, hát behívom őket az önkormányzathoz. hogy megnézzük az adatokat: tavaly 29 születést jegyeztünk és 16 elhalálozást, az első osztályban most 28 kíváncsi tekintetű gyermek figyeli a tanítót. Teszünk egy kört a községben, benyitunk 627 kapun és ránk köszönnek, azok akik éppen otthon vannak. Ennyi ház épült az utóbbi húsz évben! Hazajöttek, itthon vannak. Élhető feltételeket teremtenek, egészséges közösséget formálnak. A kultúrházban több száz fiatal és gyermek székelygúnyában ropja a táncot, hagyományt ápol és művel.
Dolgoznak az emberek és mosolyognak. Nagyjából tudják, hogy mi lesz holnap, holnapután, van jövőképük. Kigondolják, megépítik és vállalják, tartással.
Jóemberek! Jöjjenek el! Vegyenek magukba ebből a jó friss levegőből, pohár pálinkából, kürtőskalácsból, közhangulatból, hátha használ.
A szerző felvételei.
Bálint Elemér Imre
Oroszhegy község
polgármestere