Versből túltermelés van, ez a megállapítás azonban nem újdonság. Nem véletlen, hogy így van. Mert igény kapcsolódik használatához, a „termeléséhez”. A verskedvelők mind nagyobb része áll át a szerzői oldalra. Mert van mondanivalója (magáról, a világról), amit bizonyos nyelvi igénnyel és újszerűen kívánna megfogalmazni, közzé tenni.
Nem mellékesen a különböző nyelvek éltető (meg továbbéltető) eleme, értékeinek sűrített hordozója, megtestesítője. A nyelvi megújulásé, újszerűségé is. Az ugyanazt a nyelvet beszélők közösségének egyik összetartó eleme, ereje.
A lágyan hullámzó vagy erőteljesen lüktető verssorok ritmusa, az asszonáncok összecsengése, az újszerű szótársítások kifejező ereje mind a vers által él, nyilvánul meg.
A sokféle (tudástartalmakra vonatkozó, nyelvi) értékek hordozójaként a vers széles lehetőségeket kínál, ezekből mindenki igénye, ízlése szerint meríthet.
A magyar költészet napja, József Attila születésének évfordulója jó alkalom arra, hogy minderre gondolhassunk, és átéléssel valljuk, meggyőződéssel hirdessük… Tovább
P. Buzogány Árpád