A hónap műtárgya a Székely Nemzeti Múzeumban

A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum A hónap műtárgya címmel új programot indított. 2016 januárjától kezdve: a muzeológusok minden hónapban olyan tárgyakat választanak a múzeum különböző gyűjteményeiből, amelyek a múzeum állandó tárlatain nem kaptak helyet, de értéküket, különlegességüket tekintve érdemesek a kiállításra. A múzeum azoknak a kitartó látogatóknak, akik minden hónap utolsó, ingyenes csütörtöki napján meglátogatják a múzeumot és az erre a célra szánt, a hónap műtárgyát ábrázoló belépőt összegyűjtik, az év végén ajándékban részesülnek.

 
A kiválasztott tárgyat nyitvatartási időben, hétfőtől péntekig 9.00 és 16.00 óra között, hétvégén 9.00 és 14.00 óra között ingyenesen lehet megtekinteni.
 
A januári hónap műtárgya a néprajzi gyűjtemény igen értékes és szép darabja, egy asztalos céh széke 1716-ból. Szőcsné Gazda Enikő, az intézmény néprajzos muzeológusának összefoglalója a hónap műtárgyáról:
 
„Az ipartörténet kiemelkedő értékű, ritka műtárgyai a céhes atyamesterek székei. A céhes szék státusszimbólum volt, az atyamester a gyűlések alkalmával erre ült. A rajta lévő szimbólumok a mesterség társadalmilag elfogadott jelei voltak: a kiállított műtárgyon a vinkli és körző utal arra, hogy az asztalosok tárgyáról van szó.
 
A Székely Nemzeti Múzeum asztalos céhes széke 1716-ban készült, így egyike Kelet-Európa legrégebbi ilyen típusú tárgyainak. K. Csilléry Klára híres bútorszakértő még úgy vélte, hogy a magyar nyelvterület legrégibb ilyen emléke az 1730-as évekből származik, így e műtárgy kiemelkedik korai évszámával. Sajnos a múzeumba érkezésének körülményei ismeretlenek, ám Keöpeczi Sebestyén József művészettörténész 1932-ben már a sepsiszentgyörgyi gyűjtemény darabjaként fényképezte.
 
Mivel az 1710-es években Székelyföldön még nem létezett asztalos céh, így feltételezhető, hogy a tárgy a közeli Brassó atyamesterének széke lehetett. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy angyalfejes faragványai a brassói Fekete-templom ajtódíszeivel mutatnak rokonságot.”

Forrás: Székely Távirati Iroda