Én sem tudtam, hogy Magyarországon a labdarúgásról először a székelyudvarhelyi Molnár Lajos, a régi „Reform” politikai napilap munkatársa, a MAC egyik alapítója, tesz említést „Athletikai Gyakorlatok“ című szakmunkájában, amely 1879-ben, Esterházy Miksa gróf támogatásával is megjelent.
Korabeli lapkollekciókban folytatott kutatások során kerültek elő az ide vonatkozó információk.
Molnár Lajos 1857-ben született Csíkszeredában, a budapesti tudományegyetemen jogot tanult, később a csíkszeredai adóhivatal tisztviselője, majd a budapesti adófelügyelőség munkatársa, Csík és Udvarhely vármegyék pénzügyi igazgatója.1897-ben pedig kinevezik pénzügyigazgatónak Székelyudvarhelyre, hol 49 éves korában, 1905-ben érte váratlanul a halál. Molnár Lajos mindössze tízennyolc éves volt, amikor az első sportszakírók sorába emelkedett.
Az atlétika elnevezés akkoriban még gyűjtőfogalomnak számított; ide tartozott úgyszólván az összes sporttevékenység (birkózás, ökölvívás, gyaloglás, a futások, ugrások, segédeszközökkel űzött atlétikai gyakorlatok, a gimnasztika, úszás, korcsolyázás, csónakázás és a labdajátékok).
A lábbal játszható „modern” futballról – rugdalóról – Magyarországon először ő tett említést. A futball nem kézzel dobatik, de lábbal rugatik – ezt írta az első magyar sporthírlapíró 1879-ben. „A Football (mondd: Futball), vagyis „Rugdaló” a legrégibb angol játékok egyike, és kizárólag az ifjúság, az iskolások játéka. A football lényege az, hogy a labda nem kézzel dobatik, de lábbal rugatik, ami nevéből is kitűnik.” Az ifjú sporthírlapíró azzal zárja írását, hogy „az érdekes, hevítő és sok élvet nyújtó footballt bár nemsokára hazai ifjúságunk köreiben is meghonosítva láthatnánk”.
Hamarosan Budapesten is megjelent az első bőrlabda
Az első igazi futball-labdát Harry Perry, a Magyar Atlétikai Club (MAC) angol trénere hozatta, aki 1895 december 8-án, a hagyományos téli viadal programján mutatta be a nagyközönségnek. A következő évben volt a Millenniumi Kiállítás, amelyre az Angliában tanult Löwenrosen Károly – közismert nevén Charly (sic!) – Angliából küldetett magának egy valódi bőrlabdát. Az ördöngös játékszert a vámháznál 11 korona vámmal sújtották, és a gépgyári munkások közadakozással váltották ki a csodalabdát. (Ami vélhetően annál kevesebbet ért, csakhogy a különlegességnek mindig rendkívüli ára van! – a Szerk.)
A Millenniumi Kiállítás a magyar futbal bölcsője
Az első küzdelem a mai MTK-pálya helyén, a Pékerdő egyik tisztásán folyt le, bekecsben és jól megvasalt csizmákban. A játékosok közül az akkor még ifjú Winkler, pókerdői korcsmáros (a későbbi hírneves Winkler-fiúk apja) vált ki. A mérkőzés mindössze húsz percig tartott, az eredmény nem ismert. A korabeli sajtó epésen megjegyzi, hogy – vélhetően a bokatörések miatt – 3:0 volt a Rókus-kórház csapata javára. László, Hajós és Schaffhauser nevű munkások lábtörést szenvedtek. Valamennyien családos emberek voltak. Asszonyaik Charly-t, a „bolond angol”-t halálra keresték, a labdát pedig mérgükben szétdarabolták.
Ez volt a magyar futball története az 1896-ik esztendőben.
A következő focilabda rá egy évre érkezett Svájcból, s1897 januárjában megalakult az első labdarúgó klub, a Budapesti Torna Club (BTC), amely Löwenrosen kezdeményezéséből nőtt ki, 1897. május 9-én pedig lejátszották az első hivatalos magyar labdarúgó-mérkőzést is a zuglói Millenárison a BTC két csapata között. Az esemény sikeres volt, az izgalmas játékról hetekig beszéltek Budapesten, a játékosok nemcsak egyformán öltözködtek, de még a frizurájuk is ugyanaz volt…
1901. február 4-én kiírták az első hivatalos bajnokságot. Ettől kezdődően – immár évről-évre – egyre komolyabb történetek kerekedtek a labdarúgás körül. A játék és annak krónikája igencsak része lett az életünknek e százhúsz esztendő alatt, jóban-rosszban, rendszerektől függetlenül itt van velünk, a Kárpát-medencében és a nagyvilágban egyaránt.
Címképünkön: a Magyar Testgyakorlók Köre (MTK) futball-csapata – az 1904-es bajnok.