Napjaink híradásaiban valóban, egyre több szó esik Európa határainak védelméről. De ugyanígy természetvédelemről, családvédelemről, kisebbségvédelemről, keleti önvédelmi tehnikákról, jogos önvédelemről egy erőszakos cselekedet, egy támadás esetén, ’urambocsá’ már egy túrázáskor is, nehogy megegyen a medve. És, hogy az almát a körtével keverjem, ide venném Alain Delon életműdíját, az erre ráhajtó amerikai filmes csajok aláírásgyűjtését, az idei euróvíziós dalfesztivál meleg holland győztesének nehéz gyermekkorát, sőt még az Úz-völgyi keresztbetakarást is. Mert a párhuzamos egyenesek is találkoznak a végtelenben.
Hogy lehet az, hogy ennyire feladtuk önbecsülésünket? Hogy lehet az, hogy nem merünk szembeszállni a gonosszal? Hogyan lehetséges, hogy a szabadelvű, pénzimádó világ mindent le akar nyomni a torkunkon? Úgy, hogy engedjük, készakarva elősegítjük, hisz mi is szívesen beálltunk ebbe a haláltáncba. Sokak számára az emberi élet ellen is „védekezni” kell – óvszerrel, tablettával –, mert hát az élet sérti a halálhoz való jogunkat…
Az ösztönös normalitással szemben az elfajzottat, a torzót, a magamutogatástól sem visszariadó természetellenest vesszük védelmünkbe. Hogy gyengült úgy le az immunrendszerünk, hogy már nem is érzékeljük a veszélyt? Elkápráztatott mindaz, amit az evilág cserébe, pillanatnyi élvezetként kínál?… Tovább