Bartha Miklós feltámasztása

1925. április 2-án Asztalos Miklós () és Szász Béla () alakította, politikamentes szervezetként. Az 1920-as konszolidálódott politikai, gazdasági, társadalmi viszonyai között kívánta egybegyűjteni az egyetemi elit fiatalokat. Céljuk: „… a fiatal nemzedék hazaszeretetének, hazafias gondolkodásának ébrentartása”. Tagsági feltétel: „tudományos vagy irodalmi értékű munkák megalkotása”. Szeptemberben megjelentették Évkönyvüket. Kezdetben szerény keretek között, zártkörűen, elfogadott alapszabály nélkül működött a Társaság. A vitaesteken fokozatosan előtérbe került a szociális problémák iránti érdeklődés. Elkezdtek foglalkozni a szegényparasztság helyzetével, a földreform kérdésével is.

A Bartha Miklós Társaság 1927 elejétől határozottan és világosan Ady Endre, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső nyomdokain folytatta munkáját. A BMT ifjúsága elfogadta elődeik eszméit, mivel ők érzékelték a legpontosabban a magyarság megmentésének igazi, hosszú távon biztos megoldását. Vallották, a magyarság megmentő ereje a parasztság, tehát ezt a réteget kell felemelni. Elkerülhetetlen a földreform, a szegény népréteg szociális helyzetének javítása, oktatása, jogvédelme. Mindezt nemzeti alapon kívánták megvalósítani. A BMT vezetősége Fábián Dániel ügyvezető elnök és Erdődi Lajos főtitkár irányításával erős és hatékony szervezetté kívánta kiépíteni a Társaságot. Növelték a taglétszámot (300 fő), jóváhagyásra került az Alapszabályuk is.

Azok a fiatal értelmiségiek, akik hasonló szellemben gondolkodtak, itt kaptak lehetőséget nézeteik, kutatásaik, műveik, programjuk bemutatására. A népszerű vitaesteken lehetőség volt a politikai, társadalmi kérdések megismerésére, megvitatására.
 

A BMT elméleti és gyakorlati agrárprogramjának kidolgozásában döntő szerepe volt Kodolányi Jánosnak, Őrsy Attilának, Erdődi Lajosnak, Fábián Dánielnek, József Attilának. A gondolataikat 1930-ban Fábián Dániel fogalmazta meg, melyet József Attila öntött végső formába.

A „Ki a faluba!” című röpirat három fő témakörrel foglalkozott: faji és nemzetiségi kérdés; néptani, néprajzi gyűjtés; művelődési, társadalmi tanulmányok.

A BMT nagy gondot fordított arra, hogy megismertesse az ott folyó munkát a társadalom szélesebb köreivel is, ráirányítsa a figyelmet a legfőbb problémákra, annak sürgős, mielőbbi megoldására. Erdődi Lajos ebben a szervező, propagandamunkában vállalt kivételesen nagy szerepet. Az ő agilitása, szenvedélyes meggyőzőereje, jó kapcsolatteremtő- és szervezőkészsége következtében megnövekedett a Társaság népszerűsége, emelkedett tevékenységük színvonala. Publikációkat jelentettek meg a legkülönfélébb lapokban. 1929 őszétől saját lapjuk van, az Új Magyar Föld. Ennek szerkesztésében és terjesztésében is élen járt Erdődi Lajos. Írásai, előadásai elsősorban a földbirtokreformmal voltak kapcsolatosak (Népjóléti közigazgatás, A parasztság felemelésének útja, Földreform Európában, A Nemzetek Szövetségének egészségügyi és szociális tevékenysége 1920-1926).

1929-ben „a Magyar Föld” est egyik leglelkesebb előkészítője. Ekkor vonultak fel majd teljes számban a későbbi „népi írók”. 1930-ban a második Ady ünnepség szervezésében is ott találjuk. Március 22-én fogadta a Társaság vezetősége az Ady családot. Másnap délelőtt 11 órakor leplezték le az Ady-síremléket. „A BMT nevében Erdődi Lajos és Menyhárt Pál helyezte el a kegyelet koszorúját” (Fábián Dániel visszaemlékezései).

Meg kell említeni, hogy az ifjúsági parlamentek szervezésében is tevékenyen részt vett. Nem jelentett kisebb feladatot a BMT közgyűléseinek, Országos Kongresszusának megszervezése sem. Munkájukról mindenkor elismerően nyilatkozott Bajcsy-Zsilinszky Endre, és Pethő Sándor is.

Sajnos, a Bartha Miklós Társaság néhány éves fellendülés után meggyengült. Az 1929-ben kezdődő gazdasági válság hatására megélénkült a politikai élet is.

A BMT-n belül megjelentek a szélsőbaloldali és jobboldali irányzatok és azok képviselői. A közöttük keletkezett eszmei, elméleti ellentétek, zavarok – valamint a hatalom indokolatlan (elsősorban a földbirtokreform hívei elleni) atrocitásai, megbélyegzései (kommunisták) miatt a Társaság szétesett. Eredeti céljaikat feladva, programjaikat nem tudták megvalósítani. A tagság jelentős része fokozatosan hagyta el a Társaságot. Legtöbbjük új eszmeiségüknek, ideológiájuknak megfelelő szerveződésekhez, politikai pártokhoz csatlakozott. Szász Béla és követői a jobboldalon (Magyar Nemzeti Párt) folytatták tevékenységüket. Acsay László, Áfra Nagy János, Makkai Ödön, és Örsy Attila létrehozták a Wesselényi Reform Klubot. A Kommunista Párthoz csatlakoztak: Olt Károly, Kertész Dániel, Lakatos Péter Pál. Kassák Lajos, Kodolányi János, Fábián Dániel, Erdődi Lajos pedig 1930-ban beléptek a Magyar Szociáldemokrata Pártba (MSZDP).
 

A jeles politikus és közíró életműve a létezett szocializmus évtizedeiben meglehetősen háttérbe szorult. Munkásságát a baloldali diktatúra mindvégig igyekezett elkendőzni és bagatellizálni, holott teljes pályafutása során az erdélyi magyarok és a székelyek életének jobbítását, a fejlődést szolgálta.

A rendszerváltozás óta eltelt évtizedekben főként Erdélyben, a Székelyföldön történtek próbálkozások arra, hogy az őt megillető helyre kerüljön Bartha Miklós alakja a felnövekvő generációk tudatában. Szülőfalujában, Rugonfalván szobrot avattak 2012-ben, amely a helyi református templom előtt, a róla elnevezett kis téren áll, Székelyudvarhelyen konferenciát szerveztek emlékére.

A mostani anyaországi könyvkiadási programmal régi adósságot róhat le a történész szakma és a személye körüli kutatások is nagyban hozzájárulnak majd a megfelelő értékeléshez.

Források: Wikipedia, Rugonfalva monográfiája (kézirat), www.rugonfalva.org