Tündérkertjeink – döntés és helytállás kérdése

„Maga a Kárpát-medence tudna ismét egy nagy Tündérkertté válni, hiszen megvan minden adottsága erre. Ha a falvakra gondolok, akkor a régi falvak szerkezete úgy volt kialakítva, hogy gyakorlatilag minden ház mellett volt egy kis háztáji gyümölcsös, s a falut is egy vagy több gyümölcsös vette körül. Ha ezt vissza tudjuk állítani, s magát a mozgalmat vonzóvá tudjuk tenni az itt lakók számára, akkor már nagyot léptünk. Ehhez azonban kitartás és elköteleződés kell, hiszen egy szalagavató ünnepséggel ezt nem lehet megoldani” – mondotta a projektmenedzser.

A minap részt vettünk egy általa szervezett rendezvényen, amelyet követően beszélgettünk és igyekeztünk összefoglalni az Erdélyi Tündérkertek mozgalom lényegét és eddigi eredményeit.

Pakot Mónikával a személyes érintettség irányából közeledve beszélgettünk a létező és a megálmodott erdélyi és székelyföldi Tündérkertekről.

– Mikor kezdődött nálad a “gyümölcsészet”? Ez viszonylag friss dolog, vagy már gyermekkorodban vonzottak a kertek, a gyümölcsfák?

 

– Ezen néha én is elgondolkodom, hogy honnan is származik a tájfajták iránti szenvedélyem? Talán anyai ágon nagyapám emléke erősödött fel bennem, akit sajnos már kisgyerekkoromban elveszítettem. Ő természetközeli életet élt, és tündérkertet alakított ki a portája körül. A kertje és az udvara egy igazi paradicsom volt nekünk, gyerekeknek, tele fákkal, bogyós gyümölcsökkel, eperrel, de nagyon sok virág is volt az udvaron, aminek elsősorban esztétikai célja volt. Ez a paradicsomi élmény nagyon erősen él bennem még ma is. Ugyanakkor édesanyám is sokat mesélt arról, hogyan dolgozta fel nagyapám a termést, például. az almából és ribizliből bort készített, a vadalmából és vadkörtéből ecetet, a vadgyümölcsök magjait a ház melletti kiskertbe sorokba elültette és abból vadalanyt nevelt, amiket később beoltott. Talán ezek a mély élmények mozgattak meg valamit bennem és 2008-ban elkezdtem konkrétan dolgozni a tájfajták megmentése érdekében.
 

 Minden kertben megvannak a lehetőségek – Szabó Károly felvétele
 

– A Tündérkert-mozgalom már korábban megvolt Erdélyben, vagy te is egyike vagy erdélyi létrehozóinak?

– Közismert tény, hogy a mozgalom Magyarországon indult el, Kovács Gyula pórszombati erdész kezdeményezésére. Célja, hogy megmentse a Kárpát-medencében kihalófélben lévő régi magyar gyümölcsészeti hagyományt, és olyan Tündérkerteket alakítson ki, ahol ezt a genetikai állományt megmentjük és átadjuk a következő nemzedéknek. Ezt a mozgalmat indítottuk el mi, néhányan Erdélyben is, támogatva és védnökséget vállalva a Tündérkertek kialakításában. 

– Hol áll most ez a mozgalom? Hány helyen vannak ilyen kezdeményezések? Átlátod-e az összerdélyi kezdeményezéseket? Komoly szerepük van ebben a szászoknak és a románoknak is, gondolom, hiszen hisszú évszázadok óta élünk a közös hazában, ahol az etnikumok között állandó és szükségszerű volt a kapcsolatok fenntartása…

– Az első tündérkerteket 2014-ben hoztuk létre, amikor csemetéket adományoztunk iskoláknak, egyházaknak vagy más civil szervezeteknek és a gyámságokra bíztuk. Ezt a munkát továbbra is folytatjuk, ha vannak hasonló szervezetek megfelelő területekkel. Ezzel párhuzamosan azonban úgy döntöttünk, hogy hosszútávon sokkal fenntarthatóbb, ha megtanítjuk az embereket a tájfajták megőrzésének lépéseire. Mi tudjuk, hogy hol vannak a tájfajták, honnan lehet oltóvesszőt gyűjteni, segítettünk a vadalanyok beszerzésében is, és rendszeresen járunk falvakra, ahol a magról való szaporítást és oltási praktikákat mutatunk meg, illetve a kertek kialakításában adunk gyakorlati útmutatót. Tehát abban segítjük az érdekelt magánszemélyeket, hogy megtanítjuk, hogyan tudnak saját maguknak a tündérkertet kialakítani… 
 

Erdély szerte velünk párhuzamosan más szervezetek is fölvállalták ezt a kezdeményezést. Tudom, hogy a Háromszéki Közösségi Alapítvány is vásárol tájfajtákat és adományoz szervezeteknek. Ugyanakkor a szász vidéken is történnek hasonló kezdeményezések, ahol a Mihai Eminescu Trust vagy a Melikoleg, egy méhész egyesület, Wilhelm Tartler vezetésével végez hasonló munkát. Aztán vannak még olyan vidékek, ahol tudomásom szerint nem végeznek ilyen tájfajta megőrző munkát, ellenben a térségben nagyon sok régifajta gyümölcsös van, gondolok itt a Szilágyságra és Máramarosra. Máramarosban nem volt kollektivizálás, ezért ott nagyon sok régi fajta található meg, csak mi még nem értünk oda a munkánkkal, hogy ezzel is foglalkozzunk.

– Az Élő Székelyföld Munkacsoporttal 513 “klasszikus” székelyföldi települést számoltunk meg. Ha ehhez hozzáadjuk az “elcsatolt” részeket, akkor 562-re növekszik a településeink száma… Gyakorlatilag minden faluban lehetne legalább egy-egy Tündérkert?

– Ha szabad ilyet mondanom, maga a Kárpátmedence tudna ismét egy Tündérkertté válni, hiszen megvan minden adottsága erre. Ha a falvakra gondolok, akkor a régi falvak szerkezete úgy volt kialakítva, hogy gyakorlatilag minden ház mellett volt egy kis háztáji gyümölcsös, s a falut pedig nagyobb gyümölcsös vette körül. Ha ezt vissza tudjuk állítani, s magát a mozgalmat vonzóvá tudjuk tenni az itt lakók számára, akkor már nagyot léptünk. Ehhez azonban kitartás és elköteleződés kell, hiszen egy szalagavató ünnepséggel ezt nem lehet megoldani.

– Farkaslakán Tündérkertnek számít-e a 70-es években telepített gyümölcsös, amelyet még a termelőszövetkezet hozott létre, s azóta gyakorlatilag elpusztult, tönkrement? Mit lehet azzal a területtel kezdeni?

– A probléma személyesen is érint engem, hiszen farkaslaki vagyok, most már itt is élek ismét. Maga az ültetvény egy intenzív telepítés volt, és csak egy pár fajtát találhatunk meg ott. Sajnos ma már az ültetvény csonkjaiban található meg, hiszen sokan kivágták a fákat, vagy nem gondozták a területet és kiszáradtak a fák. Amit tenni lehet az, hogy a tulajdonosok rendbe tegyék a saját területüket, a még egészséges fákat megmetsszék és lépésről lépésre átalakítsák a területet egy tündérkertté. Ez azt jelenti, hogy tájfajta csemetéket ültessenek, nagyobb távolságra egymástól és ligetszerűen. Fontos, hogy egyszerre ne nagy területben, ne hektárakban gondolkodjanak, mert az nagy rizikóval jár, és a gondozása is nagyobb erőfeszítést igényel. Ha évente csak 15-20 csemetét ültetünk el, akkor lépésről lépésre újra be lehet(ne) gyümölcsfákkal népesíteni a területet, és egy igazi tündérkertté lehet(ne) átalakítani.

– Szerinted mire valók a Tündérkertek? Bevétel származik belőlük, vagy csak egyszerűen jól érzik benne magukat tulajdonosaik, akik művelik és használják az ott termett gyümölcsöket?

– Úgy érzem, hogy egyik a másikat nem zárja ki, inkább kettő az egyben megközelítést lehetne érvényesíteni. A  Tündérkerteknek Székelyföldön gazdasági és táj(sz)építészeti jellegük van. Azáltal hogy egy gyümölcsösbe többfajta gyümölcsöt ültetünk ligetszerűen, ezzel biztosítjuk, hogy egész éven át élvezhessük a gyümölcsöt, hiszen a korai cseresznyétől, a késői körte- és almatermésig, szinte mindig van a friss gyümölcs az ilyen kertben, amiért nem kell pénzt kiadni, de a fölösleget értékesíteni lehet. Maga a kert struktúrája pedig esztétikai élményt ad, ahol töltekezni és megnyugodni lehet. Ugyanakkor egy ilyen kert jelentősen hozzá járul a slow turizmus fejlődéséhez, kialakításához. Hiszen nagyon sok nagyvárosi ember szívesen tölt el egy hosszú hétvégét vagy egy pár hetet egy olyan környezetben, ahol szellemileg és lelkileg megpihenhet és ezért képes magasabb árat fizetni, mint egy hagyományos panzióban vagy szállodában.
 

– Elképzelhető egy értékesítési lánc? Vagy családi fogyasztásra való minden, ami bennük termett? Így lehet kiiktatni a szupermarketeket?

– A tájfajták értékesítésében nagyon sok járható út van. Azt tapasztaljuk, hogy még mindig nincs elegendő gyümölcs a környéken. Ez nemcsak abból adódik, hogy kiszámíthatatlan az időjárás, vagy magas az alternancia (rendszertelen a terméshozam) a tájfajtáknál, hanem valóban kevés a gyümölcsös. Az értékesítésre pedig rengeteg megoldás van. A hagyományainkból adódóan már most is különböző terméket állítunk elő, mint például lekvárokat, szörpöket, aszalványokat, leveket, borokat, pálinkákat. A friss gyümölcsök értékesítésére pedig nagyon jó kezdeményezéseket láttam Ausztriában és Franciaországban, ahol például háztól szállítják a friss gyümölcsöt, vagy besegítenek a szedésbe, és ezért olcsóbban megkapják a terméket. Az üzletben történő értékesítésnél pedig egy csomagba 3-5 tájfajta almát vagy körtét tesznek és ezáltal előnyösebben tudják értékesíteni, mint a nagyüzemi gyümölcsöket…. A szupermarketeket akkor lehet kiiktatni, ha mi vásárlók úgy döntünk, hogy nem ott vásárolunk. Mi adjuk, vagy vesszük el tőlük a létjogosultságot. Ha mi kis üzletekben vagy családoktól vásárolunk, akkor a termékeik a polcokon maradnak. Ilyen egyszerű ez a történet. Ehhez azonban tudatos döntés és felelősségvállalás kell részünkről.

 

Itt tájékozódhat a
Székelygyümölcs- és a Tündérkert-programról

www.szekelygyumolcs.ro.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport