Sóvidék népviseletben

Immár három alkalommal szerveztek népviseleti bemutatót Udvarhelyszéken.

A Homoród-mente népviseletben nevű nagyszabású találkozót 2014-ben Lövétén, 2015-ben Oklándon, 2016-ban pedig Kápolnásfaluban tartották.

A következő évben a soron következő találkozó házigazdája Homoródszentmárton lesz.

Túllépve a Homoródok vidékén, az a terv, hogy 2017-ben a Sóvidékre is átvigyük ezt a kezdeményezést.

Az Élő Székelyföld Munkacsoport abban a reményben vállalta a szervezést, hogy az ottani emberek is örömmel csatlakoznak ehhez az önismereti és önbecsülési mozgalomhoz.

Mintegy huszonöt települést szólítottak meg a Kis- és a Nagy-Homoród völgyében: Kápolnásfalu, Szentegyháza, Lövéte, Homoródalmás, Homoródkarácsonyfalva, Oklánd, Homoródújfalu, Székelyzsombor, Homoródremete, Gyepes, Homoródkarácsonyfalva, Abásfalva, Kénos, Lókod, Bágy, Homoródszentmárton, Recsenyéd, Homoródszentpál, Homoródszentpéter, Városfalva, Jánosfalva, Homoróddaróc, Petek, Székelydálya és Ége.

Ha az első alkalommal nem is sikerült minden települést székelyruhába “öltöztetni” a meghívottak közül, a kültúraszervezők megfigyelőkként, civilben az első, a lövétei találkozón is ott voltak. A második és a harmadik rendezvény már egyértelműen kinőtte magát, hiszen minden közösség elküldte képviselőit.

Csoportkép a 2016-os találkozón Kápolnásfaluban (Szabó Károly felvétele)

Mivel – akárcsak a Homoród-mente – a Sóvidék kisrégió is közigazgatásilag két megyében és több községben helyezkedik el, amelyek a maguk egészében nem minden esetben fedik a kijelölt területet, az Élő Székelyföld Munkacsoport is kénytelen úgy megszólítani az érintetteket, hogy kilép a jelenlegi közigazgatási határok mögül.

Homoródújfalusi asszonyok, Ilkei Árpád tiszteletes társaságában

A Sóvidék népviseletben nevet viselő találkozóra nagy tisztelettel és sok szeretettel várjuk Szolokma, Sóvárad, Szakadát, Ilyésmező, Kibéd, Szováta, Parajd, Alsósófalva, Felsősófalva, Siklód, Békástanya, Atyha, Korond, Pálpataka, Fenyőkút és Szencsed képviselőit, székelyruhába öltözött férfiait, asszonyait, gyermekeit, fiataljait, illetve – arra való tekintettel, hogy a községhatárok metszik a tájegység határait – Erdőszentgyörgy, Hármasfalu, Makfalva, Etéd, Farkaslaka és Oroszhegy községközpont kisebb lélekszámú, de minden korosztályt magába foglaló küldötteit megfigyelőkként látnánk vendégül, hiszen ezáltal az ötlet továbbvihető a Hegyalja, a Kis-Külüllő-, a Gagy- és a Nyikó-mente településeire is. A kettős kötődésű küsmödieket pedig – mint két tájegység közé beékelődött falut – tiszteletbeli meghívottként látnánk szívesen.

Szentegyháziak és Haáz Sándor karnagy (Szabó Károly felvétele)

“A zöld ág reménysége”

A Sóvidék népviseletben nevet viselő kulturális program nem véletlenül kapja most ezt a mottót.

Szeptember 17-én, amikor Kápolnásfaluban tartották a harmadik Homoród-menti találkozót, azt terveztük, hogy az ötletet meghonosítjuk másutt is, beszélgettünk különböző ötletekről. A Sóvidékről volt szó, és történetesen Atyháról, amelynek temploma a közelmúltban esett át főjívításon, az idén készült el melléje az új fogadalmi kápolna. Kiváló helyszínnek mutatkozott ez a kétszáz lelkes falu egy ilyen találkozóra és ünnepre. Csakhogy éppen azon a hétvégén – szeptember 18-ról 19-re virradólag – leégett az egyházközség gyönyörű temploma. Olyan méretű anyagi kár keletkezett, amelynek orvoslására két-három évre lesz szükség, még akkor is, ha az anyagi forrásokat nemcsak a helyiek, hanem Kárpát-medence szerte, összmagyar megmozdulással gyűjtjük össze.

Amikor szóba álltunk a helyi plébánossal, Adorján Imre tisztelendő úrral, Máthé Árpág gondnokkal és a felelősen gondolkodó atyhai hívekkel, az volt az egyértelmű válaszuk, hogy a templomot hamarosan újrafödik, s nem ideiglenes szerkezettel, hanem állandó tetővel.

Ily módon – határoztuk el – a népviseleti találkozót a “zöldághoz” kötjük: amikor sikerül újrafödni a szentélyt és a hajót, amikor rákerül ismét a kereszt, akkor tartjuk meg a rendezvényünket. Ezért viseli “A zöld ág reménysége” alcímet.

Élen vonulnak a lövéteiek – lövétei zenekarral (Szabó Károly felvétele)

A találkozó szerkezete hagyományt követ

Akárcsak a két Homoród-mentén lezajlott eseményeken, Atyhában is egy szombati napon találkoznak majd a népviseletbe öltözött környékbeliek.

Amennyiben még zordabb lesz abban a pillanatban az időjárás – január-március -, akkor téli, ha időközben kitavaszodik – április-június -, akkor nyári ruházatban kérjük a megjelenést.

Délelőtt 10.00 és 11.00 óra között lesz a gyülekezés a falu régi központjában – a vegyesbolt előtt -, ahonnan 11.00 órára vonulnak fel a csoportok az ökuménikus szentmisére. 12.30 és 13.00 között tart a parádé – amelyben a székelyruhás csoportok zeneszóval haladnak végig az utcákon -, majd 13.15-től kezdődik az ünnepi műsor a művelődési házban. Kezdésként a Sóvidékhez illeszkedő néprajzi, viselettörténeti előadások hangzanak el. A tervek szerint helyi anyagból fotókiállítás is készül, amely az atyhai családoktól begyűjtött, népviseletbe öltözött embereket fog majd ábrázolni. 14.00 órától kezdődik a bemutatkozás. Minden csoport 8-10 perces lehetőséget kap (a helyi ruházat ismertetése, esetleg egy-két népdal helyi variációjának előadása). 18.00 órától estebéd, majd 20.00 órától – alkalomhoz illő – kultúrműsor zárja az egész napos programsorozatot.

Pünkösdi királynézás Siklódon (Balázs Dávid felvétele)

A “Zöld ág reménysége” – Sóviék népviseletben találkozót abban a hitben szervezzük a vidék legmagasabban fekvő és talán legkisebb falujában, mert ott most nagy szükség van az összefogásra és a közös munkára.

Bízunk abban, hogy székelyek és a világ bármely pontján élő magyar emberek figyelme nem lankad, az adakozókedv is megmarad, és hamarosan új templom fog magasodni a romokon.

Alsósófalvi legények – 1940-es évek eleje (Fotó: www.alsosofalva.eu)

A vidék pedig gazdagodik egy újabb rendezvénnyel, amely vándorprogramként, évről-évre színesedve és tartalmakkal gyarapodva segít majd minket abban, hogy székely mivoltunkat a maga pompájában és méltóságában éljük meg, azokat a ruhadarabokat őrizgetve és viselve, amelyek mintakincse generációkról generációkra haladva maradt ránk, hogy majd mi is – akárcsak az ízes beszédet, a népdalokat, az imádságokat, a hitet és a jövőbe vetett reménységet – továbbadhassuk az utánunk következőknek.

A címkép Szabó Károly felvétele.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport