Önsorsrontó függőségeinkről a Korunkban

0

Önsorsrontó függőségeinkről a Korunkban

A családromboló és önpusztító szenvedélybetegek – az alkohol-, drog-, nikotin-, gyógyszer-, játék- és sok más függőségben szenvedő fiatalok – nemcsak önsorsrontók: szűkebb és tágabb környezetük életét is megkeserítik.

Van-e kiút ebből a társadalmi zsákutcából, mentálhigiéniai kelepcéből?

Mennyiben vezet gyógyuláshoz a (munka)terápiás közösségi segítség?

Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Korunk szerkesztősége, mintegy folytatva a 2011. évi 4-es számban meghirdetett új egészségtudatosságot, amelynek Pikó Bettina egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem Magatartáskutató Intézetének vezetője, az MTA doktora volt a témafelvezetője.

A mostani számot is az ő tanulmánya nyitja a veszélyes függőségek és ugyanakkor a védekezési lehetőségek számavételével. A felvetett kérdéseket Nagy Zsolt az addiktológus szemével láttatja, s gondolja tovább Józanságmunka és felépülés függő társadalmakban címmel. 

 
A nemzetközi együttműködésen alapuló romániai kutatási képességfejlesztésről (pontosabban: annak egyik szegmenséről) Ábrám Zoltán, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem professzora nyújt átfogó képet. A gyógyszeres függőségekről a Marosvásárhelyről elszármazott Kovalszki Péter fejti ki véleményét részben a legfrissebb amerikai szakirodalom, másrészt  ottani  gyógyítói/konzultáns gyakorlata, illetve orvos-igazgatói tapasztalatai alapján.

Az olvasó az MTA TTK munkatársainak  (Papp Z. Attila és Szerbhorvát György) szociológiai felmérései alapján kap hiteles tájékoztatást a Kárpát-medencei fiatalok önsorsrontásáról. Négy erdélyi egyetemünk kutatói Albert-Lőrincz Enikő professzor vezetésével Hargita, Kovászna és Maros megyében végeztek mélyfúrást. 

Az 1993-ban megalapított Mentő Misszió, az 1996-ban útjára indított Bonus Pastor Alapítvány, a Drogterápiás Otthon létrejötte (2005) és működése azt bizonyítja, hogy gyakorlatilag is lehet segíteni azokon, akikről környezetük többé-kevésbé már lemondott. Az erdélyi tapasztalatokat megerősítik a budapesti Nyírő Gyula Kórházban, a Semmelweis Egyetemen, a Szegedi Tudományegyetem Magatartástudományi Intézetében, illetve Ifjúságkutató Munkacsoportjában végzett megfigyelések is.

Meglepetéseként hat az internetfüggőség – szerkesztőségünk felkérésére született – legfrissebb hazai vizsgálata. Ki kit tart a markában? – kérdezi a nomofóbiáról értekező kolozsvári pszichológus, Vargha-Jenő László. Péter Árpád médiakutató a „virtuális világok bűvöletében” kialakult számítógépjáték-függőség aspektusait elemzi – ugyancsak meggondolkoztató következtetésekkel.

Forrás: Korunk szerkesztősége

Élő Székelyföld Munkacsoport