Dokumentarista fotótábor Kibéden

 

Az évente más-más tájegységen szervezett fotótáborok elsődleges célja a még meglévő, múltat idéző építmények, tárgyak, motívumok, mesterségek, élethelyzetek, a változó és tünékeny emberi arcok, tájak megörökítése. A Kis-Küküllő felső folyásának jobb oldalán, Makfalva és Sóvárad között fekszik a piroshagymájáról (lilahagyma) és gyapjúszőtteseiről híres Kibéd.
 

  A kedvcsináló homoródszentmártoni fotótárlat megnyitóján készült felvétel

A hagymatermesztésnek, amely e vidék legkülönlegesebb, mezőgazdasághoz kapcsolódó sajátossága, itt évszázados múltja van, annak fellendülése azonban az első világháború utáni időszakra tehető. A 90-es évektől a helyi termelők a falut átszelő országút mindkét felén, kapujuk elé kirakodva árusítják terményeiket, kihasználva a tranzitforgalom lehetőségeit.

 

A szővés-fonás is ősi hagyomány. A fenyőágas és barackmagos szövésminták még ma is jellemzőek. A legrégebbi és legeredetibb modellek mértani formákat utánoztak: keskeny és széles csíkok, téglalap, kereszt, csillag stb. Mint minden vidéki közösséget, Kibédet is a hagyományos elemekkel kapcsolatos tárgyi és szellemi kultúra jellemzi. Sajnálatos azonban, hogy ezek nagy részének fennmaradása mára már veszélyeztetett, annak ellenére, hogy az emberek szokásaiban és erkölcseiben még mindig a falusi szokások érvényesülnek.

 

A népviselet mára már elvesztette igazi szerepét. Amely régen a nép állandó, mindennapos viseletét jelentette, mára már csak ünnepi, színpadi öltözködéssé vált. A jellegzetesen marosszéki, de sok egyéni vonással gazdagított harisnyát, szőttes szoknyát, csizmát és piros lájbit már csak felvonulásokon, évfordulókon, a fiatalok konfirmálásukkor, szüreti bálon, előadások alkalmával viselik.

 

A település legismertebb ipari létesítménye a Szilveszter család gyapjúfésüldéje és szövödéje, amelynek alapjait még a 19. század első felében fektették le a család ősei. A faluban működik még: húsfeldolgozó kisüzem, famegmunkáló műhelyek, pékség, építkezési vállalkozás, hagyományos köves malom, jelentős nagyságú virágkertészet, pálinkafőzde stb.

 

A jelentős háziállatállomány tartásán túl, Kibéd területe gyümölcs- és zöldségtermelésre is nagyon alkalmas hely. A gyümölcsök közül főleg a szilva, az alma, a körte és a cseresznye terem meg nagy mennyiségben, ezek mellett egyes termelők még sárgabarackot, őszibarackot, szamócát, málnát, szőlőt, diót, valamint gyógy- és fűszernövényeket is termesztenek. Fő szántóföldi terményeik a búza, az árpa, a zab és a kukorica. Zöldségtermesztéssel szinte mindegyik család foglalkozik, főként hagymaféléket, de paradicsomot, paprikát, zellert, káposztát és karalábét is termesztenek, valamint e növényfajták palántáit értékesítik is a környező megyék piacain.                              

 

A fotótáborban résztvevő fényképészek: Balázs Ödön (Székelyudvarhely), Bartók Izabella (Sepsiszentgyörgy), Egyed József (Lövéte), Erős Erika (Kolozsvár), Erős Zoltán (Gyergyószárhegy), Fekete Réka (Székelyudvarhely), Kelemen Lajos (Sepsiszentgyörgy), Kerekes István (Kazincbarcika – Magyarország), Kibédi Sándor (Székelyudvarhely), Tordai Ede (Marosvásárhely), Vinczefi László (Sepsiszentgyörgy), akik megszokott gyakorlatukhoz híven “átfésülik a falut” és vizuális értékmentést végeznek, mivel a megörökítésre érdemes pillanatokat, a múló jelent fényképezőgépeik segítségével rögzítik, ugyanakkor nem maradhatnak ki a sorból a jelenkor ízlésvilágát, vívmányait reflektáló képek sem.

A felvételek, amelyek a tábor ideje alatt elkészülnek, egyfajta üzenetek a világnak: így élnek itt az emberek a harmadik évezred második évtizedének közepén, ilyen a környezetük, és ilyen csodálatosan szép az a táj, amit hosszú századok óta laknak.  

Címképünk: Hagymaárus Kibéden – Balázs Ödön felvétele

Élő Székelyföld Munkacsoport