ZÁRUG ENDRE VÉRE

Egykor híres sportbarát emlékcserepeit próbálom összerakosgatni, de bevallom nehezen haladok vele. A világhálón próbálkozom, nem sok sikerrel, mert azokat már ismerem. A korabeli lapokban gyakran bukkan fel Zárug Endre neve, de hogy kit takar a név még mindig nem tudom, így hát illesztgetem egymásmellé a híreket.

Zárug Endre, kereskedő, természet és sportbarát, de a kultúrában is otthon érezte magát. 1930-ban a Székely Dalegyletben végzett munkájáért briliánsköves aranygyűrűvel ajándékozták meg dalos testvérei. Ott volt, amikor Székelyudvarhely természetbarátai [1932.] február 8-án megalakították a Hargita Sport Egylet turista osztályát. Az elnök Haáz F. Rezső, a kiváló etnográfus és festőművész, az ügyvezető elnök Kovács István, a vidéket jól ismerő művész-fotográfus mellett, a főtitkári teendőket vállalta. Neki is köszönhető, hogy 1940-ben, az akkori magyar kormánytól gyors segítséget eszközöltek ki, amelyből azonnal hozzáfogtak a Madarasi-Hargitán a menedékház felépítéséhez, amelyet 1942 augusztus 23-án avattak. Ugyan ebben az évben, december hónapban Horthy Miklós kormányzó 74. névnapja alkalmából, a magyar sport felélesztése körül szerzett érdemeiért Zárug Endre kereskedőt a román megszállás alatt végzett lelkiismeretes munkájáért, sportvezetői tevékenységéért I. osztályú Magyar Sport Éremmel tüntették ki.

Szórólap (1942)

Lelkes támogatója volt az udvarhelyi labdarúgásnak. 1944 augusztusában a labdarúgás önzetlen szolgálatában az erdélyrészi kerületben végzett eredményes munkássága elismeréséül Mátyás emlékverettel és díszoklevéllel ismerik el munkásságát Kolozsváron. Nevét sípálya viseli a Madarasi Hargitán.

De ki volt ez a lelkes lokálpatrióta, akiről ennyire megfeledkeztünk? Átlapozom Komoróczy György Évtizedek viharában – 50 éves a Madarasi Hargita menedékház című kiadványát, mely nagyszerűen foglalja össze a menedékház történetét, de Zárug életrajzára nem tér ki. Szerencsénkre van benne egy fénykép, így már láthatjuk emberünket. Végül Berekméri Árpád-Róbert: Fegyver alatt. A marosvásárhelyi magyar királyi 27. székely honvéd könnyű hadosztály tisztikara 1940-1945 (Marosvásárhely, 2008) című könyve adja meg a választ, hogy hová tűnt a Zárug pálya névadója:”Székelyudvarhelyen született 1907-ben. Édesanyja: Bodrogi Vilma, édesapja: n.a. A tartalékos tiszti átképző tanfolyamot 1941-42-ben Marosvásárhelyen végezte el. 1942. április 1-jén, január 1-én nevezték ki tartalékos zászlóssá. Ezt követően a székelyudvarhelyi 27/11. gyalogzászlóaljnál teljesített szolgálatot szakaszparancsnoki és kiképzőtiszti beosztásban. Csapattestének frontra való elvonulását követően a pótkeretnél maradt, majd Románia átállását követően, szakaszparancsnoki minőségben a marosvásárhelyi 23. határvadász-zászlóaljhoz osztották be. Zászlóalja kötelékében az erdélyi hadszíntéren került bevetésre. 1944. szeptember 21-én Görgényüvegcsűrnél aknaszilánktól hősi halált halt”.

Így most már értem, hogy hová tűnt a főhősünk. Vérét adta a hazáért. Pihenése legyen csendes, emléke áldott!

1991-ben, a menedékház fennállásának 50. éves jubileumára kiadott emléklap