A vidék életterei

 

A 2016-os esztendőt az Országépítő Kós Károly Egyesülés a Kós Károly „Testamentum és Agrikultúra” hagyatékénak időszerű megjelenítésére, társadalmasítására próbálta szentelni. Több találkozó és megbeszélés után az egyesülés felelősséghordozói egyetértettek abban, hogy életünk alapját a mezőgazdaság teremti meg. Erdélyben a családi léptékű, természetközeli gazdálkodás látszik jövőbemutatónak. Ilyen gazdaságokban tudjuk megtartani a vidéket, falvainkat, és biztosítani feleink megélhetését, életminőségét.

 

A gazdálkodás építészete, a jó gazda épületei jó házak embernek, állatnak, terménynek, eszközöknek egyaránt. Mindig így volt, és a jövőben is így kell lennie. A gazdálkodás törvény, alapvető élettörvény. Gazdálkodás a földdel, a vizeinkkel a mikrokörnyezeti adottságainkkal, épített környezetünkkel, “a múlttal, jelenünkkel, a jövővel, a szellemünkkel”. Alapvető kérdés: meg tudjuk-e őrizni földjeink, vizeink és szellemünk tisztaságát, vagy egy paternalista uralom illetve a határtalan tőke uralma alatt vegetálunk. A kiegyensúlyozott, harmonikus építészet nem feltétlenül anyagi jólétet, hanem legtöbbször a „tisztes” szegénység méltóságát tükrözte …” (Reischl Gábor), és kellene tükröznie ezután is. “Sem az egyes ember, sem az egész emberiség nem lett sem okosabb, sem jobb, sem értelmesebb. Érettebb lett” – mondja Hamvas Béla.

Vajon vagyunk-e elég érettek arra, hogy a 21. század küszöbén szembenézzünk ezzel a realitással és kellő alázattal teremtsünk magunknak ilyen szellemiségű élettereket az adott valóság keretei között?

 

A székely nép sajátos településszerkezetet és népi épített örökséget alkotott az évszázadok alatt jellemző gazdálkodásával összhangban. Ennek az épített környezetnek szerves alkotói a gazdasági épületek, amik a lakóházakkal együtt alkották a székely „életet”.

A művelt környezettel harmóniában létező épített környezet adja a Székelyföld jellegzetes táját, és annak sokak számára vonzó szépségét. A székely táj sajátossága teremti meg a székely ember önazonosságának alapját. Ezért is igaz, hogy a székelység „tájban élő közösség”. Ennek a tájnak a szépsége, és a szépség megőrzése kifejezi azt az összhangot ember és természet, gazdálkodás és épített környezet közt, ami az Élet egészséges mivoltát tükrözi. A rútság a tájban, éppen ellenkezőleg, a megbomlott összhang, az emberekben és közösségeiben, végső soron tudatunkban megjelent zűrzavar, és káosz kifejeződései. Amikor elveszítjük az értékeink által képviselt iránytűt, és különböző idegen érdekek által megvezetve, már nem tudjuk összeegyeztetni életfeltételeinket a környezetünk jellemzőivel, oda nem illő épületekkel rondítjuk a tájat. a gazdálkodási hagyományainkat. Vajon a megváltoztató gazdasági és technológiai folyamatokra támaszkodva, sikerül-e megalkotni a táj szépségét szervesen fenntartó, s egyben a hasznosságot is biztosító épületeket? (Kolumbán Gábor)
 

 

Ezen gondolatok terítékre hozása egy népfőiskola jellegű műhelymunka sorozatot igényel, ahol megteremthetnénk azokat a kereteket, amelyek rendszereznék a témával kapcsolatos szakirodalmat az ügy szakemberei és elkötelezettjei számára.

Ez egy fórumot teremthet, és az így „megrostált termést” a népszerűsítés (magvetés) különböző eszközeivel (sajtó, internet, könyvek, filmes eszközök, tanulókörök, konferenciák stb.) megkísérelné eljuttatni a társadalom mélyrétegeibe… 

 

Ennek a szándéknak az első állomása a 2017 március 10-11. közt sorra kerülő műhely-konferencia az: Útkeresés a székelyföldi vidék korszerű, tájba simuló mezőgazdasági épületeihez az élettel szembeni tisztelet jegyében.

Szervező: az Élő Szövet Alapítvány, Országépítő Kós Károly Egyesülés és az Oltárkő Parasztszövetkezet.
Támogató: Földművelésügyi Minisztérium, Magyarország.

Helyszín: Gyergyóújfalu, a vízimalom melletti „Trófea” panzió valamint újfalvi, ditrói meglévő mezőgazdasági épületek ill. tervezett épület-helyszínek.

 

  9.00 – 10.00 – Témafelvezetés, kontextualizálás (Kolumbán Gábor, Bányász József);

10.00 –  10.30 – Herczeg Ágnes: Tájhasználat a 21. századi mezőgazdaság kihívásai között… (internetes előadás élő kapcsolattal);

11.30 –  12.00 – Szünet;

12.00 –  13.00 – Dr. Püsök László – Hargita Megyei Állategészségügyi Igazgatóság vezetője – Törvényes keretek az egészség szolgálatában;
13.00 – 14.30 – Ebéd;

14.30 – Működő (új és régi) gazdaságok meglátogatása DiboMilch Ditró – Pályázatból készült 100 tehenes gazdaság..  Antal József, Tekerőpatak; önerőből Készült 15 tehenes gazdaság. Molnár Sándor, Gyergyóújfalu önerőből készült kis istálló, és egy új istálló helyszíne (Sólyom Gábor gazdálkodó telkén); Gyergyóújfalu – 40 tehenes istálló a faluban, ami már nem felel meg az előírásoknak, és egy  tervbe vett új istálló helyszíne külterületen; Bányász József meglévő és tervezett istállója „parasztélettere” – sajtkóstolóval (kézműves sajtok a saját gazdaságból);
19. 00 – vacsora, majd kötetlen beszélgetés, fényképvetítés a témáról (jó, kevésbé jó példák); 
 

 

 7.30 –  reggeli;

 9.00 –  9.30  –  Rodics Gergely – Csűrök mezőgazdaságifunkciójának megváltoztatása – alternatíva kínálat?

 9.30  – 10.00 – Benedek Huszár János – Mezőgazdasági építkezés lehetőségei és buktatói a romániai törvénykezés és gazdasági erőterek, pályázati rendszerek kontextusában;

10.00 – 10.30 –  Gergely Attila – Istállóépítés a gazdaságosság és az életszerűség kihívásainak feszültségében;

10.30 – 11.00 – szünet;

11.30 – 12.00 – Köllő Miklós – Öko-regionális gondolatok a mezőgazdasági építkezés fókuszában; 
12.30 – ebéd;

14.00 – 17.00 – összegzés, vita, hozzászólások, záródokumentum, cselekvési stratégiavázlat megfogalmazása.
 

 

Ezt a rendezvényt, és az ezt követőket is elsősorban azoknak ajánlják, akik szeretik a földet, és művelni, megtermékenyíteni akarják azt, „..akinek az építés inkább teremtés, mint tőkebefektetés” (Reischl Gábor). A vidék elkötelezettjeinek is ajánlják, akik építő módon hozzá szeretnének járulni ennek az élettérnek a szerves fejlesztéséhez, hogy életünk lehessen.

Kolumbán Gábor mérnök, fizikus, közgazdász, egyetemi oktató, bivalyosgazda (Élőszövet Alapítvány, OKKE), 
Bányász József (Oltárkő Parasztszövetkezet)

Írásunkat Bálint Elemér Imre fotóival illusztráltuk.