Tódor Csaba beszéde

Az atyhai ökumenikus szentmisén elhangzott beszéd szerkesztett változata, a 2 Kir, 1,6-14 helyen található igékre épül. Két gondolatot osztok meg a felolvasott ószövetségi textus alapján. Az első, hogy a próféta is elbizonytalanodik. A második, hogy keressük az istennel való személyes élményt elhívatásunk erősítésére.
A második gondolat, ami a prófétai hivatással együtt jár, az istennel való létközösség és beszélgetés. Lehetünk próféták, lehetünk papok, vagy közösségünkért feláldozhatjuk magunkat, ha ezt isten nélkül tesszük, akkor csüggedésünk és bizonytalanságunk előbb- utóbb felemészt minket.
Most amikor egy hétköznap délután összegyűltünk az Atyhai templomba, akkor egy ilyen alkalmat teremtettünk, hogy istenre figyeljünk. A vele való kapcsoalt megéléséért gyűltünk össze, hogy munkánkat aggódásunkat ő vele beszéljük meg. Sorsunk az ő kezében van még akkor is, ha a mi munkánk sokszor olyan élményekkel tölt is el, hogy mi magunk irányítjuk sorsunkat, sőt az isteni terveket is befolyásolhatjuk időnként. Az istennel való személyes élmény rádöbbent a tisztánlátásra, s arra, hogy emberi elbizonytalanodásunk nem jelenti azt, hogy isten is elbizonytalanodott, hanem abban erősít meg jó Atyánk, hogy ő akkor is végtelen és szerető isten, amikor mi nem,olyannak látjuk őt a csüggedésünkben.
Ebben a személyes isten élményben erősítsen minket a gondviselő Atya minden alkalommal, amikor az ő házában összegyűlünk. Ámen.
unitárius lelkipásztor, Székelykeresztúr