Ákos ötven millió forinttal támogatja a Dévai Szent Ferenc Alapítványt

„Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek” – olvassák többen a Magyar Telekom pénzével jótékonykodó zenész fejére. Nem kéne. Ádáz ellenfelei jó esetben is csak élcelődnek, de még a vele nem eleve ellenséges körökben is vannak, akik szentírási idézeteket vágnak a fejéhez, hogy kimutassák: nem kellene kérkedni a jótékonykodással. Akkor vegyük sorra biblikus alapon Kovács Ákos esetét a farizeusokkal, a szentekkel és az egzegétákkal.

 

– A zenészt egy politikailag inkorrekt mondata miatt agyagba döngölik, megalázzák, és koncertjének napján megvonják tőle a szponzorációt.

 

– Mivel őt sem ejtették a feje lágyára, nyilván belenéz a támogatási szerződésbe, és jogászai segítségével valószínűleg megállapítja: ilyen a világon nincs, ezért szanaszét lehetne perelni a Magyar Telekomot.

 

– Ha így történik, megtehetné, hogy miután megnyeri a pert, és valószínűleg sok tíz-, esetleg százmilliós bánatpénzt kap, a zsét csendben zsebre teszi, és él tovább, mint Marci Hevesen.

 

– Ehhez képest, úgy hiszem, már a kezdet kezdetén elhatározza: az esetleges kártérítést nem nyeli le, hanem egy az egyben Böjte Csabának fogja ajándékozni.

 

– Erről a tényről pedig úgy dönt, kis kerülővel ugyan, de értesíti a nyilvánosságot. Talán mert úgy gondolja, itt nem valamiféle „társadalmi felelősségvállalásba” bújtatott önreklámról, hanem jóval többről van szó.

 

– Arról, hogy miután egy eszme megvallásáért meghurcolták, a mellette kiállóknak, a vele egyetértőknek joguk van tudni, hogy azért mindent még egy német hátterű multicég sem tehet meg büntetlenül.

 

– Talán még arra is gondolt, hogy példája arra intheti a többi, hasonló „hitvallás” jegyében működő vállalatot: a jövőben kétszer is gondolják meg, mielőtt bárkit hasonló módon akarnak korlátozni alkotmányos alapjoga, a véleménynyilvánítási szabadság gyakorlásában.

 

 

– Mindezek után Böjte Csaba nemhogy újszövetségi passzusokat olvasna a fejére, de videón köszöni meg Ákosnak a nagylelkűségét, imádkozik a „drága családjáért”, majd, mint a hírekből kiderül, a Magyar Telekomot ő is megfricskázza, mondván, a pénzt anyaotthonokra fogja fordítani.
 

 

– Felebarátaim, azok után, hogy valakinek volt lelkiereje lemondani 50 millió, ölébe pottyant forintról, mi, akik feltehetőleg még 500 ezer forintot sem adakoztunk egy összegben semmire, itt szépen megítélünk egy éppen nem mindennapi jótékonyságot gyakorló zenészt, és kiokosítjuk arról, mi a keresztény hozzáállás, és mi nem?

 

– Ja, és azt honnan tetszünk tudni, hogy Kovács Ákos eddig még soha nem fordított nagyobb összeget karitatív célokra, amelyekről nem tartotta fontosnak értesíteni a nyilvánosságot?

Forrás: valasz.hu/ Szőnyi Szilárd

Az öröm mellett sok az üröm is

A fenti jegyzet ma – március 3-án, csütörtökön – jelent meg a Heti Válasz internetes oldalán, de az elmúlt napokban teljese mást olvashattunk a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetőjéről, Böjte Csaba testvérről, illetve az általa vezetett intézmény Hargita megyei egységeiről. Történetesen azt, hogy a hatóságok arra szólították fel, hogy igyekezzék az épületek konyháit, mosódáit korszerű, nagyüzemi gépekkel felszerelni, mint a vendéglátóipari vállalkozások és a nagy tömegeket ellátó kantinok.

A gyakran kis falvakban létrehozott elhelyezőközpontok, illetve a délutáni foglalkoztatók, az állami iskolák hiányosságainak és a gyermekjóléti törvények alkalmazását gátló eljárásrend kijavítására, pótlására jöttek létre. Sokszor azért vannak náluk délutánonként a gyermekek, mert csonka a családjuk, vagy éppenséggel egyik vagy mindkét szülőjük tartósan külföldi munkavállaló. Egyébként gyakran annyira szimpatikusak ezek az otthonok a rendezett körümények közt élő kiskorúak számára, hogy bekérezkednek, illetve hétvégi programokra, a közösségek továbbépítésére beszélik rá maguk a nevelőket és pedagógusokat.

Korábbi riportunk ITT olvasható a máréfalvi Összefogás Házáról

A család szétesését hívatottak ezek a pót-otthonok megakadályozni. A gyermekek, amellett, hogy ellátást kapnak és felügyelet mellett tanulják a másnapi leckét, olyan házi munkákat végeznek – mosnak, főznek, takarítanak, konyhakerti növényeket ápolnak, baromfit nevelnek – amelyeket mindenképp el kell sajátítaniuk ahhoz, hogy felnőtt korukban megállhassák a helyüek, hogy közösségük teljes értékű tagjai lehessenek. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány otthonérzetet biztosít, olyan tudást ad át, amelyet a hagyományos székely faluban minden kiskorú a maga természetességével fogott fel és sajátított el korábban. Botorság európai szabályozással akadályozni ezt a folyamatot. Falvainkon még olyan tudás van a birtokunkban – bár nem sokáig -, melyet a polgárosodott és a fogyasztói társadalomba betagozódott Nyugat már rég elfelejtett.
 

Ezt az áldásos munkát, amelyet Csaba testvér többszáz alkalmazottjával és önkéntes segítőjével végez, vétek akadályozni. Már-már a kincstári idiotizmus határát súrolja bizonyos törvények alkalmazásának eröltetése. 

Élő Székelyföld Munkacsoport/ Simó Márton