UTOLSÓ ÚTJÁRA KÍSÉRTÉK KALLÓS ZOLTÁNT

Amint azt az előzetes hírekből is megtudhattuk, a kétszeres Kossuth-díjas és Corvin-lánccal kitüntetett jeles néprajz- és népzenekutatót, a Nemzet Művészét szombaton válaszúti otthonának udvarán búcsúztatták, majd ezt követően Kolozsváron, a Házsongárdi-temetőben helyezték örök nyugalomra.

A szertartáson jelen voltak az erdélyi kultúra és politikum közismert vezető személyiségei, Magyarország kormánya is miniszterelnök-helyettesi szinten képviseltette magát, illetve azon tanítványok, zenészek, néprajzkutatók, táncházasok is, akik életben tartják és munkájuk során hasznosítják és művészetükkel népszerűsítik a Kallós Zoltán által felhalmozott értékeket.

Kallós Zoltán nélkül nem létezne ma táncházmozgalom a Kárpát-medencében, nagyon sok moldvai és mezőségi népdal, meg népballada elmerült volna a feledés homályában, ha nincs az a következetes gyűjtőmunka, amelyet évtizedeken át folytatott, még akkor is, ha a hatóságok nem nézték jó szemmel a működését. Ismét divatba hozta a népi kultúrát, egy olyan korban, amikor – úgy Magyarországon, mint Erdélyben – már sorvadni látszott minden, ami hosszú évszázadokon át a falusi nép kebelében kivirágzott és fejlődött.

Külön érdeme, hogy Válaszúton nem csak a szellemi, hanem a tárgyi értékeket is összegyűjtötte az általa alapított múzeumban, bemutatva azt a kölcsönhatást is, amely a Mezőségen élő magyar, román, szász és cigány népesség közt szerves módon fennállt, hiszen Erdély szelleme csak így, együttesen láttatva igaz és hiteles.

Mivel alig egy hete kigyulladt és jelentős károkat szenvedett a pillanatnyilag is felújítás alatt levő válaszúti református templom, a koszorúmegváltásból összegyűlt adományokat a Kallós Alapítvány a károk enyhítése végett ajánlotta fel az egyház javára.

Válaszúton mintegy ötszázan vettek részt a búcsúztatási szertartáson.Kolozsváron a gyászmenethez még csatlakozott legalább ugyanennyi végtisztesség-tevő barát és tisztelő.

Élő Székelyföld Munkacsoport/ Szabó Károly felvételei