NEM DŐLT LE AZ EGYESKŐ – MÁRTON ÁRON PÜSPÖKRŐL

1. A negyvenes szám a teljességet jelenti. Majdnem fél évszázad. Az ószövetségi Biblia is tele van 40-es utalásokkal (negyven nap-negyven év; vízözön, pusztai vándorlás, Illés menekülése stb.), de az Úr Jézus életében is fontos szerepet játszik (negyven nap a pusztában készül, majd megkísérti a sátán, még negyven éves sem vagy és láttad az Istent, – kérdik tőle a farizeusok…, feltámadása után a negyvenedik nap jelenik meg utoljára tanítványainak, majd felemelkedik a mennybe…stb.)

A negyven év már a mi életünkben is egyfajta érettséget, felnőttséget jelent. Ilyenkor van ereje teljében az érett férfi már családot alapított, megtalálta számításait a munka mezején, ilyenkor már építkezik, alkot. Történelmi szempontból is fontos távlat. Már van rálátásunk a múltra, az összefüggésekre, még élnek az adatközlők, és kellő tárgyilagossággal lehet megítélni egy-egy eseményt.

2. Márton Áron püspök úr negyven éve hunyt el. Érdekes a négyes és a nyolcas szám jelenléte életrajzi adataiban. 1896-ban született. 1980 szeptember 29-én, reggel háromnegyed kilenckor hunyt el. 84 éves volt, 40 évig vezette az erdélyi római katolikus püspökséget. Négyszer adta be lemondását a Szentszéknél, de csak negyedikre, 1980 tavaszán fogadták el. Október 4-én, Assisi Szent Ferenc napján temették. Ravatalát négy fenyő őrizte, a négy evangélistát szimbolizálva. A korabeli felvételek is sokatmondóak: a hívek gyűrűjében négyszázötven pap vonult koporsója előtt a kriptáig, ahol a szertartást végző Jakab Antal püspök jobbján, a most temesvári püspökként szolgáló Pál József Csabát is felismerhetjük.

3. Püspöksége idején mindössze két templomot szentelt: 1949-ben a csíkpálfalvit, majd 1972-ben a marosvásárhelyi Ady-negyedben, miután a főtéri Barátok-templomát lebontották.

4. 1968-ban, az akkori kommunista hatalom, – mint annak idején Ácháb, Nábot szólőjét – Marosvásárhelyen kinézte magának a Ferences templomot és udvarát. Ajánlatot is tett a nagy püspöknek egy cserére. Ezzel kapcsolatban Márton Áron püspök ezt írta Benkő János, Maros megyei elnöknek: „Az ajánlat komoly megfontolás elé állított minket… […] Három templomunk közül, szerény külseje ellenére, a ferences templom volt talán a leglátogatottabb. Híveink szerették és ragaszkodtak hozzá. De azt is tudtuk, hogy az új városnegyedben is híveink vannak, és évről-évre még többen lesznek, mi pedig a saját erőnkből számukra templomot építeni, belátható időn belül nem tudunk… […] Hangsúlyozni akarom, hogy szabadon határoztunk, a hatóság részéről nem voltunk kitéve semmiféle nyomásnak… […] Mindazt amit fentebb mondok, a templom szentelése előtt külön levélben a marosvásárhelyi hívek tudomására hoztam, s a templom szentelése alkalmával magam is megismételtem az egybegyűlt közönség előtt.” (In: 669/1973 sz. levél, Plébániai Irattár.)

Az egykori ferences templomból csak a torony maradt meg…

Ez így is történt, sőt, 1972. május 5-én a püspök azzal a meghagyással fordul Léstyán Ferenc marosvásárhelyi plébánoshoz, hogy a hatóságot emlékeztesse: a templom lebontásához csak 1972. május 29.-i kezdettel járul hozzá. Vagyis: „Szükségesnek látjuk, hogy az új templomot az egyház előírásának megfelelően előbb ünnepélyesen felszenteljük és rendeltetésének átadjuk, híveink megnyugtatása érdekében is. Nem volna tehát kívánatos a lebontást előbb megkezdeni…” (In: 2329/1971 sz. levél, Plébániai Irattár, Áron püspök levele a marosvásárhelyi Plébániának.)

Egyszer látni akarta, hogy az elvtársak állják-e a szavukat. Még februárban, a híveknek szánt közlésre többek között a következőket írta: „Nem szoktunk lemondani templomról, sem színházért, sem megfélemlítés hatása alatt. A marosvásárhelyi ferences templomról sem mondottunk le, nem adtuk el és nem adtuk fel, hanem felelősségünk tudatában, józan megfontolás után, sürgető lelkipásztori érdekből, megegyezve a Hatósággal, áthelyeztük a város olyan részébe, ahol arra nagyobb szükség van… […] Magyar érték marad és lesz, ott is, ahol van, ha az új templomot a hívek, vallási igényeik kielégítése céljából birtokba veszik és használják…” ( In: 605/1972 sz. levél, Plébániai Irattár, kelt: 1972. február 26.)

1972. május 28-án a marosvásárhelyi templomszentelést maga Márton Áron püspök vezette, és kihangsúlyozta miért döntött így. Aznap délután Jakab Antal segédpüspök 10 gyermeket keresztelt az új templomban. Épp aznap – híveink számát gyarapítva – született egy gyermek is az egyházközségben.

5. Halálának 40. évfordulóján, a templomszentelés 48. évében, az Ady-negyedi Szent Imre-templom közössége egy magyar értékkel gazdagodik, egy üvegfestménnyel tiszteleg a kiváló emberkatedrális előtt. Ez az egyetlen, Márton Áron püspököt ábrázoló, ember nagyságú üvegfestmény Erdélyben, egy olyan templomban, amelyet ő maga szentelt… A moziból átalakított templom egyik ablaka ugyanis eddig „vakablak” volt, egy egyszínű sárga üveg engedett be némi fényt a szentélybe. Mostantól, – hála a jó szándékú, adakozó híveknek, Egri István kolozsvári festőművész, restaurátor, dizájner lelkiismeretes és ihletett munkájának,– elkészült a sugárzó színektől tobzódó vitrálé, amelyen Isten napja ragyogóvá teszi Márton Áron püspökünk alakját.

A szimbólumok: pásztorbot, hegy, templomtorony, címer, angyalok,– önmagukért beszélnek, és a mennyei dicsőség fele vonzanak mindenkit, aki erre e képre föltekint. Ezzel is éltetjük emlékét, továbbadjuk örökségét és elősegítjük szentté avatását.

Az üvegfestményt a november 5-i Szent Imre-búcsú alkalmával áldja meg Ft. Oláh Dénes, Maros-Küküllői főesperes.

6. Márton Áron püspök, Erdély szentje, amikor Ágoston testvérét temette otthon, Csíkszentdomokoson, a szertartás előtt felsóhajtott és valakinek ezt mondta: „A múlt héten láttam álmomban, hogy az Egyeskő ledőlt…”

Prófétai szavak. Imádkozzunk égi közbenjárásáért, hogy Isten adjon ilyen Egyeskő-nagyságú prófétákat, világító tornyokat Erdély népének, egyházunknak, akiken – mint a festményen is – átsugárzik Isten szeretetének fénye, derűje, előretekintő-hívó példája, bátor, gerinces alakja, olyan hitvallókat, akik mutatják az utat az égi haza felé.

Hogy az Egyeskő ne omoljon le!

FT. SEBESTYÉN PÉTER
plébános, szentszéki tanácsos