Családi film

Kiderült, hogy Ábelné zaklatottságának az az oka, hogy a filmben két egymással csókolózó vénembert és egy leszbikus párt is közszemlére tettek, hadd tisztelhessék a mozirajongók – nolens-volens – a „másságot”.
– Nocsak – mondta Ábel -, tán megfilmesítették Baudelaire híres versét?!
Ábel figyelmesen szemügyre vette az asszonyt, miközben az a vonatkozó jeleneteket ecsetelte, de tiszteletet még nyomokban sem tudott felfedezni az arcán. Valamiféle undort annál inkább.

szerelték fel ezeket a közlekedési lámpákat…

helyükön maradhattak, miután a vitatott
nemi identitású énekes megnyerte a fesztivált
(Forrás: Urbanplayer.hu)
Az asszonyt azonban nem villanyozta fel a lehetőség.
– Nézd – mondta később az asszonyának – aki hívő keresztény, az még inkább fel van vértezve az igazsággal, tehát semmi ok az aggodalomra. A Szentíráshoz senki nem nyújthat be módosító indítványt. A „Ne ölj!”parancsolatnak, például, soha nem lesz olyan változata, hogy „Ne ölj, kivéve az alábbi minősített eseteket”…
Az azonos neműek közti intim érzelmeknek megvan a jól bevált, évezredes hagyománya és neve. Úgy hívják: barátság. Ez szép és erős kapcsolat. A szerelemnél is erősebb. Tudod: életünket és vérünket. Meg az ingünket. Felemelő érzés, szeretjük. Aki ennél többet akar, azt a „többet” toleráljuk, ámde nem szeretjük.
– És pláne nem tiszteljük! – tört ki Ábelné.
Ábel pár napja olvasta a hírt, hogy Romániában a Koalíció a Családért Egyesület hárommillió ember aláírásával nyújtott be petíciót az elnöki hivatalhoz, kérvén, hogy az Alkotmányban pontosítsák: a házasság egy férfi és egy nő szövetsége. Merthogy a magyar Alaptörvénytől eltérően, az ő jogszabályuk ezt így nem részletezi. Mi volt erre az elnök válasza? „Vissza kell térni a toleranciához, a másik elfogadásához, jó és rossz tulajdonságaival együtt. Nem vagyunk mind egyformák, az etnikai közösségek, vallási közösségek sem egyformák. Hiba a vallási fanatizmus és az ultimátumszerű felszólítások útját járni”.
Hm, vallási fanatizmus…
Ennek hallatán az Iszlám Állam terroristái valószínűleg gurulnának a szőnyegen a röhögéstől. (S így akár el is lehetne fogni őket.) Ettől eltekintve dicséretes, hogy az államfő vissza akar térni a toleranciához, a másik elfogadásához. (De akkor hol jár most?!)
végén (Simó Márton felvétele)
Lakatos Mihály