A Néptáncműhely ma már tényező Udvarhelyszék kultúrájában
A hol szűkebben, hol tágabban értelmezett családok is jelen vannak, úgyhogy látni azt a szakembergárdát és a népi gyökereket ápoló hagyományőrzők csoportját, akiknek köszönhetően él és virul a táncház, a népzene és a népdal. Az idei évadzáró Zeteváralján volt, még pünkösd előtt, amelynek második napján, május 27-én beszélgettünk Orendi úrral. Az együttesről, a táncházról, a népzene-oktatásról és a hagyományok őrzésének pillanatnyi gondjairól esett szó.



tulajdonosa is – érdekes jelenség Erdély-szerte, hogy a régi táncházasok
többnyire mérnökök, akárcsak Orendi, illetve László Csaba Székelykeresztúron,
Vass Dénes Székelyudvarhelyen és még sokan mások (jó lenne utána járni
egyszer ennek a jelenségnek, hogy mi volt az oka, talán az is, hogy a ’70-es
és a ’80-as években igen erős volt a műszaki képzés Romániában, s jobb
híján az akkori generációk java ezeken a szakterületeken tudott egyetemet
végezni és viszonylag biztos egzisztenciát teremteni magának, s a jobbára
vidéki közegből származó akkori fiatalok természetesenek vették
a népi hyagományok és a hazai gyökerek ápolását…)
Kissé elvonatkoztatva a jelen pillanattól, érintsük azt a jelenséget, amelyet a budapesti Hagyományok Háza gerjesztett az erdélyi és székelyföldi együttesek és a népi értékek őrzői, művelői körében…

Milyen jövőt jósol ennek a kezdeményezésnek? Jövő évben választási év lesz Magyarországon. Vajon egy esetleges politikai vetésforgó nem befolyásolja-e majd az elkezdett munkát a források elapasztásával? Sok ilyen szépreményű kezdeményezés omlott össze a hivatalnoki vagy politikusi akarat lankadása vagy a vektorok átirányítása miatt…



Simó Márton felvételei.